LTE

2012-06-01 Péntek

Ma már majdnem úgy volt, hogy ma nem írok nektek blogot, de végül másképp alakult. Este fél kilenc felé már olyan fáradt voltam, hogy alig tudtam nyitva tartani a szemeimet, de utána még jött esti vizitre a doktornő (jobb későn, mint soha) és még az esti antibit is megkaptam. Ezek a látogatások kiverték az álmot a szememből, ezért blogolok most nektek.

Szóval a nap nehezen indult, mert éjjel nem aludtam jól és ezt nappal kellett pótoljam. Reggel még csak-csak magamnál voltam, de a délelőtt nagy részében csak aludtam vagy fáradtan feküdtem. Meg is jött nem sokkal később a doktornő, és arra kért, hogy menjek sétálni! Hogy mik vannak? Eddig mindig sétaellenesek voltak, most meg már ő kéri, hogy sétáljak?

Na mindenesetre jó oka volt rá. Ugyanis egy pár napja kiújult az aranyerem. Naponta háromszor kenegetem, de a doktornő szerint nem gyógyul és ez baj. Szerencsére nem vérzik, de én is érzem, hogy fáj. Arra kért, hogy folytassam a kenegetést, és lehetőség szerint kerüljem a jövőben a háton fekvést és az ülést. Na ez azért érdekes, mert a mai napig ezekben a pozíciókban töltöttem a nap 95%-át.
Marad hát az oldalt- és hasonfekvés, meg az állás, séta.

Szóval egyrészt azért kért a sétára, hogy gyógyuljon az aranyerem, másrészt pedig azért, mert látták, hogy ma délelőtt is egyfolytában feküdtem és nem segíti a gyógyulásomat a sok fekvés.

Pedig a fekvést és a bezártságot azért vállaltam már egy ideje, mert féltem az újabb vírustól, mellékhatástól, a torokfájás vagy a fülfájás megerősödésétől.

Sebaj, ezzel az orvosi útmutatással igazán nem nehéz egyet értenem, ezért ma délután már kétszer is voltunk sétán a kórházban Mamával.
Apropó, Mama. Itt aludt Krisztinánál tegnapról mára, hogy átadhassa Alexnek Krisztina cuccait, mert Alex autóval megy ki Angliába és vállalta, hogy kivisz ezt-azt.
Ezután bejött hozzám és itt is volt délutánig. Nagyon nehéz beteg lehettem ma, sokat aludtam, amikor ébren voltam, akkor is morcogtam. De azért birkatürelemmel viselt el engem Mama, amit köszönök neki.

A nagy csodát Jácint hozta délután. Volt nálam látogatni és beszélgettünk a projekt struktúrákról, a működés nehézségeiről a Pillangóban és azon kívül, meg az életről, Fociról, gyerekekről. Nagyon jó volt.
Viszont hozott nekem két érdekes dolgot. Egyrészt visszakaptam a fekete munkahelyi papucsomat, mert ez még valamilyen okból ott maradt a Telekomban. Másrészt pedig hozott egy LTE stick-et.

Az LTE (vagy más néven 4G) olyan nagy sebességű mobil internet szolgáltatás, ami már tényleg kompromisszumok nélküli internet hozzáférést tesz lehetővé. A stick pedig egy nagyobbacska pendrájv, amiben benne van a SIM kártya és fel tud kapcsolódni az LTE hálózatra.
Még a múlt héten kaptam a mondást a T-Mob ügyfélszolgálattól, hogy elméletileg már kiépítésre került a szolgáltatás itt a László kórház környékén is. Jácint az én kérésemre hozta ezt a kütyüt, hogy kipróbálhassam, hogy tényleg működik-e.

Jelentem, müxik. Ugyan a jelerősségnél az öt pucukából csak egy aktív és ki is írja, hogy a jelerősség gyenge, azért szépen dalol. Az eddigi méréseim alapján jó tízszer olyan gyors, mint az eddigi telefonos mobilinternet. A sebességtesztek állandóan ingadozó eredményt hoznak, nagyon függ az eredmény attól, hogy hogyan áll a laptop és merre lóg ki belőle ez a ketyera.
Mindenesetre olyan internetes élményekben lehetett ma részem általa, mint a tévéhíradó online megnézése (ezt legközelebb kihagyom, semmi teteje), és videós szkájpolás Papáékkal, meg jútyúb videók nézegetése. Ezekről a dolgokról már teljesen leszoktam január óta.

Na, de ennyit az ódáról. Elég morcogósnak indult és sötét nap volt a mai, de úgy érzem meg van bennem az erő, hogy holnap ismét sokat sétáljak és kihozzam magam ebből a beteg-állapotból. Az már mégiscsak skandallum, hogy a doktornőnek kell engem megkérnie, hogy legyen szíves többet mozogni.