2012-06-10 Vasárnap
Olybá tűnik, megint kimaradt egy nap. Végül is szerencsére minden rendben, ezért a hétvége napjai teljesen ugyanúgy teltek.
Mivel Papa nem jött tegnap, ebéd nélkül maradtam volna. De észrevették Zsuzsa és Öcsi ezt a helyzetet és gyorsan a segítségemre siettek. Így aztán jutott rendes ebéd az asztalra tegnap is és ma is. Zöldséglevest kaptam és milánóit, mindkettő nagyon jól sikerült és még véletlenül sem hasonlítottak a kórházi megfelelőikre. Ha már itt voltak, beszélgettünk is egy kicsit. Ugyan nem sokat, de ameddig ettem a finom falatokat, azért trécseltünk mindenféléről.
Ma nem volt senki, de nem bánom, ez a terv része volt. Az volt a célom, hogy hétvégére ingermentes környezetet teremtsek a saját munkámhoz. Hogy rá legyek kényszerítve, hogy dolgozzak, hiszen a körülmények adottak.
Jelentem, dolgoztam. Ugyan nem azzal a sebességgel, mint amit normál munkában nyújtok és lehet hogy megtettem néhány felesleges kört is, de tényleg sikerült munkára fognom magam. Amit kicsit elhibáztam, hogy ezt a gyakorlatot nem hétvégére kellett volna tennem, mert sajnos a kollégáim csak részben voltak elérhetők és itt-ott bizony elakadtam. Sebaj, majd holnap vagy holnapután folytatom, akkor már munkanap lesz és rájuk is támaszkodhatok.
Megkaptam a mai vérképem is és szerencsére minden mutató emelkedett és kint van a kritikus tartományból. Ez így nagyon jó, de mivel tegnap kaptam vér és trombita utánpótlást, meg kell várni a holnapot, hogy biztosan ne essenek vissza, hanem emelkedjenek tovább holnap is.
Ha ez így lesz, akkor szerintem nem lehet gond a holnapi hazamenetellel, amit már nagyon várok.
Tegnap és ma is sétáltam egy keveset, hogy a kondim se essen vissza.
Szerencsére már sem a szám, sem a torkom, sem a fülem nem kínoz és a tomporom is szépen gyógyul. Szóval tényleg minden kezd helyrejönni.
Várom a hazamenetelt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése