2012-06-11 Hétfő
A sejtjeim úgy ragaszkodnak ehhez a helyhez, hogy inkább tréfálkoznak a számlálóval semmint hogy megmutatnák magukat és akkor végre hazaengednének.
Történt ugyanis, hogy a reggelt már epekedve vártam, hogy gyorsan vegyék le a vért, jöjjön el 11 óra, tudjuk meg a mait és aztán hurrá, mehetek is haza! Legalábbis ezekkel a várakozásokkal ébredtem. Előző nap még szépen el is mosogattam, rendet raktam a hűtőben és más hihetetlen és egyéb helyzetben elképzelhetetlen tevékenységeket végeztem. Abban bíztam ugyanis, hogy ma már megyek is haza.
Először a doktornő kedvetlenített el. Azt mondta, hogy bár a hétvégi vérképeim biztató emelkedést mutatnak, addig esélyem sincs hazamenni, amíg a vérlemezkéim nem rendezik a soraikat és nem mutatnak fel saját erőből valamilyen épkézláb emelkedést (sajnos tényleg elég erőtlenek voltak a lemezkék, szóval a doktornő nem kötözködött, csak tette a dolgát. Felkészületlen beteget nem engedünk haza.)
Node sebaj, gondoltam. Semmi sincs elveszve, ha a vérlemezkék jót mutatnak a mai vérképen, akkor meg van mentve a haza és mehetek haza. Jól is mutattak. A tegnapi 15 helyett 22 lett a számuk, ami testvérek között is komoly másfélszereződés.
Viszont közben a neutrofilek (fehérvérsejtek) száma esett mégpedig majdnem a felére, és a vörösvérsejtek is billegnek. Szóval mégsem lettem hazaengedve. Pedig mennyire készültem rá! A kutya vigye el!
Na mindegy. Öröm az ürömben, hogy így legalább láthattam Czangit, Nikit és Perut a Telekomból. Ők még valamikor múlt héten jelentkeztek be egy hétfői látogatásra. Ugyan feltételesre hagytuk, hogy ha hazamegyek, akkor elmarad a találka, de ez most nem következett be. Jó volt látni a régi szép termékes csapatot együtt, már csak Jácint meg Szabi hiányzik a körből. Jót beszélgettünk, mivel a Telekom és azon belül a Pillangó hozott össze minket, ezért leginkább ezekről a témákról. Niki ötlete volt, hogy legközelebb társasozzunk is. Jó volt együtt és kár hogy ilyen korán elmentetek.
Egyébiránt nem történt semmi egész nap. Voltam sétálni is, és majdnem el is áztam, de szerencsére csak majdnem. A Csirke által tegnap este hozott pörköltet ebédeltem és nagyon finom volt. Már nagyon a végére járok a mindenféle készleteimnek, ezért remélem hamarosan tényleg hazaengednek.
Ja, még rákérdeztem a doktornőnél, hogy most mennyi időre enged haza. Azt mondta, hogy egy ilyen keményebb kezelés után kijár a két hét, hogy regenerálódni tudjon a szervezet. Remélem tényleg tudok két egész hetet otthon lenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése