Tüdőgyuszi

2012-07-30 Hétfő

Ma már azok a doktornők vannak, akik egész héten kezelnek, ezért kicsit mélyebben át tudtam velük beszélni a helyzetemet.

Megjött a CT vizsgálat eredménye, és sajnos a bal tüdőmben egy kiterjedt részen tüdőgyuszi van. Ez azért nem érezhető jelenleg, mert nincsenek fehérvérsejtjeim. Viszont amikor visszajönnek, akkor pár napig rosszul leszek, mert összecsapnak a hadak és az én is megérzem majd.
Ez a tüdőgyuszi magyarázza, hogy miért nincs elég oxigén a véremben és miért kell oxigénmaszkban léteznem.

Kérésemre változtattak a kezelésemen, lesz olyan antibi, amit tablettásan szedek, ezzel is napi fél liter vízbevitelt megspórolva.

Az elefántlábaimat megcsodálták, de láthatóan csak harmadlagos szempont a számukra, most a tüdőgyuszi és a baktériumfertőzés köti le őket inkább. Ettől függetlenül kaptam vízhajtót, de csak csínján bánnak vele. Az volt az indoklás, hogy fehérje-hiány van a szervezetemben és ezért nem működnek jól a vízhajtók. Kérték, hogy egyek sok fehérjét. De persze ők is adnak, ma már belém jött két üvegnyi sárgás cucc (human albumin), ami emberi vérplazmából kivont fehérje.

Káliumot is pótolnak, ami azért emlékezetes, mert a kálium sóként végigmarja az eret, amibe beküldik, ezért fájt ma délután az erem. Hihetetlen érzés, hogy az ér egy szakasza elkezd sírni. Olyankor pontosan meg tudnám rajzolni, hogy hol fut az ér a bőröm alatt.

Az igazi probléma viszont az, hogy az új gyógyszerezésem az elérhető legütősebb antibiotikumok kombinációja, nincs más, ha ez nem jön be. Márpedig az új gyógyszerezés csak egy antibiben tér el az előzőtől, ami nem tudta megszüntetni a lázat, nem ölte ki a baktériumokat. Magyarul az egyetlen esély, hogy hamarabb helyreáll az immunrendszerem, és legyakja a gonoszokat. Próbálják is ösztönözni a dolgot. Eddig nem tudtam fehérvérsejt-infúzióról, de állítólag ma az is érkezik még. Biztos csak nagyon indokolt esetben adják. Szerencsére a vérképem szerint a fehérvérsejtek maguktól is elkezdtek szaporodni. Persze még mindig iszonyatosan kevés van belőlük, de jó a tendencia.

Szóval én kezdek jól lenni, de egyre nehezebben viselem a bezártságot és az elefántlábat. Viszont gyűlnek az esőfelhők, az elkövetkező egy hét nem lesz leányálom.

Zárásként megosztok veletek egy gondolatot, ami egy ideje itt motoszkál a fejemben (Csirke unszolására), de most megerősítést kaptam, váratlan forrásból, Saci nővértől és ez nagyon elgondolkodtatott. Arról lenne szó, hogy kiszállnék a kezelésből. Nem valamilyen másik ködös "megoldás" érdekében, hanem azért, mert úgy látom, hogy többet veszítek ha bennmaradok, mint ha kilépek. Az előző kemoterápiás ciklusomat úgy fejeztem be, hogy volt kb. egy hét, amikor se láttam se hallottam, csak szenvedtem. Ebben a ciklusban ez már egy hete tart és még várhatóan tart plusz egy hétig. Magyarul a szervezetet már sikerült annyira leépíteni, hogy egyre kevésbé tud ellenállni a külső támadásoknak. Ami még különösen dühít, hogy az a szuperbaktérium, ami a testemben lakik, tipikusan csak kórházi környezetben szedhető össze, magyarul nem az én "kihágásaim" okozták valószínűleg.
Azaz azt látom, hogy rossz a trend, egyre és egyre rosszabb lesz a felépülés a kezelésekből és én nem látom előre, hogy nem-e a következő kezelés fog elvinni vagy egy életre megnyomorítani.
Nehéz döntés és még sokat fogok faragni rajta, de mindenképpen asztalra került a téma.

Egyébként ma volt nálam Csirke, jókat beszélgettünk, mélyebb témákról is, és ez jó. A kölykök tegnap este rendben megérkeztek Enyedre, szóval most itt van Csirkének a nagy szabadság. Már kész tervei vannak, hogy mi mindent akar csinálni, ami tudjuk hogy nem pont úgy fog megvalósulni, de sebaj. Legközelebb szerdán vagy csütörtökön jön, epekedve várom.