Itt ragadtam

2012-07-22 Vasárnap

Megtörtént az elkerülhetetlen. Szép lassan már annyira leestek a sejtszámaim, hogy már nem biztonságos nekem a külvilág, itt kell maradjak a kórházban. A vérlemezkék már a legutóbb is gyengék voltak, viszont most beálltak melléjük a fehérvérsejtek is. A doktornő korábban a 0,5-ös szintet jelölte meg elfogadható minimumként (2-től lenne normális), míg nekem a mai értékem 0,19. Ezért aztán nem is igazán harcoskodtam ma már a hazamenetelért.

Sajnos már tegnap is kijöttek a testem gyengeségei, az otthonlétet már beárnyékolta néhány apróság. Péntek este elbringáztunk a kölykökért Papáékhoz. Persze Csirke kérdezte, hogy biztosan bringázni akarok-e (kevés volt már akkor is a vérlemezkém), de én kötöttem az ebet a karóhoz. A bringázással csak annyi gond volt, hogy úgy tűnik kicsit megkavarta az egyensúlyérzékemet valamelyik szer. Szerencsére nem történt nagyobb baj, csak álló helyzetben sikerült bringával együtt oldalra dőlnöm. Hétköznapi embernél nyoma sem marad a dolognak, de mivel most nincsenek vérlemezkéim, nekem szép lila dudoraim, foltjaim keletkeztek. :-) Szerencsére nem fájnak. Szombaton már inkább ezért nem bringáztam.

Szombat reggel elmentünk egy tó-körre Papával. Amikor indultunk, (bár rosszul aludtam) nagyon kipihentnek és erősnek éreztem magam. Valamikor a régi szép időkben jártam futni a tó körül és most megint azt éreztem, hogy minden kerek, erős vagyok és lefutom a kört de izibe. Az érzés hamar alábbhagyott, a tó harmadánál már lassítanom kellett a tempón, az emelkedőkkel pedig megszenvedtem. A tó körüli út lényegében teljesen sík néhány kisebb emelkedőtől eltekintve, ezért aztán vittek tovább a lábaim, nem adtam fel. A tókör második felében beálltunk Papával egy lassabb, de tarthatóbb tempóra, akkor már szerencsére végig ment a dolog.

Délután szemkoncentrációs zavaraim voltak, mintha a jobb szemem néha nem tudott volna fókuszálni, homályos lett. És ezért néha a két szemem nem tudott közös képet alkotni. Ez kicsit zizin hangzik, de nagyjából ezt éreztem. Nem tudom, hogy a kezelés mellékhatása, vagy csak valami allergiás reakció, majd megkérdem a doktornőt, ha visszatért.

Este megtartottuk az ünnepet. idén csak kis családi körben ültük körül a Balu tortáját, csak Papáék voltak hivatalosak.

Boldog szülinapot Macónak!

Bár nem sütött hét ágra a nap, de azért kint ültük meg az ünnepet a teraszon.
Csirke finom diós-csokis tortát sütött. Nyamm!!

Szóval Macó kilenc éves lett. Nagy fiú. Gondoltam írok róla pár sort, hogy nekem mi jut eszembe az ő kilenc évéről. Ez biztosan totál szubjektív és biztosan történtek fontosabb dolgok is, mint amiket most leírok, de nekem ezek jutnak eszembe.

• 2003: A sírás éve. Macó megszületése után sokat sírt. Aludni csak úgy volt hajlandó, ha fel s alá sétálgattunk vele a Pesti lakásban és ringattuk. Sőt, még ilyenkor is néha megébredt, amikor le akartam venni a vállamról. Végül általában az egyik Ikeás fotelben kötöttem, ki, ő a vállamon szunyókált én meg lassan ringatóztam, hogy minél mélyebben elaludjon, mielőtt megpróbálom lerakni.
• 2004: Az apává válás éve. Lehet, hogy mások másképp élik/élték meg, de számomra a gyerekkel való igazi kötődés akkor jött létre, amikor észrevette, hogy létezik más személy a kajagyáros Mamin kívül. Ekkor kezdődtek az első játszadozások, egymás lassú megismerése. Ekkor éreztem először igazán felelősnek magam valakiért.
• 2005: Bendzsi érkezik. Megjött a kis tesó, elmúlt az egyeduralom időszaka. Balu ezt egész jól kezelte. A még Bendzsi érkezése előtti időszak a babakocsis programhalmozás időszaka, emlékeim szerint Csirke ekkor fedezte fel a hatodik kerület összes babás-mamás lehetőségét és programját.
• 2006: A kicsi és a pici. Teljes gáz ez az év. A nagyobbik sem elég nagy még, a kisebbik pedig totál leköti az anyját. Megy a harc az anyjuk idejéért. Mami pedig szépen amortizálódik, az én feladatom, hogy tartsam benne a lelket és ahol tudok, segítsek.
• 2007: Költözés. Már egy picit nagyobbak ugyan, de még mindig nem eléggé önállóak. Elkezdenek egymással is játszani. Balu ovis lesz. Balu egyértelműen falkavezér szerepet tölt be. Ő mutatja meg Bendzsinek a világot, ő határozza meg mikor, mit játszanak. Elkészül a tatai ház, karácsonykor már ott ünnepelünk.
• 2008: Zétény éve, Csirke dolgozik. Balu és Bendzsi helyzete otthon stabilizálódni látszik. Csirkét nagyon vonzza a munka világa, ezért oviba kerülnek. Ez felborítja a rendet, Csirke nehezen kezeli a párhuzamos elvárások közötti őrlődést. Megérkezik Zétény. A két nagy szinte teljesen önállósodik, Csirke Zétire koncentrál.
• 2009: Még mindig Zétény van Csirke középpontjában. Én a két nagyot pesztrálom a legtöbbször. Balu irányítja Bendzsit. Én még egyelőre teljesen kontrollálom Balut.
• 2010: Balu iskolás lesz. Zétény egyeduralma lassan megtörni látszik Csirke fejében. Csirke a babás dolgok felől az iskolás dolgok felé kezd el orientálódni. A gyerekhez leginkább illő sulit, tanárnőt, képzéseket keressük. Balu nagyon jól teljesít, hamar beilleszkedik. Mi magunk is próbáltunk belőle teljesítményt kihozni, de a sulis versengő környezet sokkal inkább motiválja.
• 2011: Balu másodikba lép. Lassan elkezd önálló gondolatokkal bírni, érdek-érvényesíteni Macó. Kisgyerekből nagyfiúvá érik. Közben persze lázad az egész világ ellen. Végre érvel és vitatkozik, nem pedig elfut ujjat szopni a sarokba. Egyre érdekesebb (és kihívásokkal telibb) dolog vele együttműködni. Zéti felett soha sem veszi át teljesen az irányítást, a falka tagjai lassna megtanulnak kooperálni.
• 2012: Balu számolni tanul. Az első iskolás botladozások. Az iPad korszak is megkezdődik. Az kell legyen nekünk is, amilyen dolgokat a sulis társak használnak. Kezdi felfogni a pénz fogalmát. Megküzdünk a számolás tudományával, első nehézségek a szorzótábla körül. Igazi nagyfiú, saját érdekérvényesítéssel és családi játszmákkal.

Na, hát ezek jutottak eszembe. Szeretem Macót. Egy nagyon okos, erős akaratú fiatalembert látok benne. Lassan meg kell tanulnunk átállni a farkasfalka-nevelés módról (ahol én, mint falkavezér megmondom a tutit) a kooperatív együttműködésre, de ehhez még Macónak érni kell egy picit.

Szóval Balu kapott finom tortát, amit jól befaltunk, meg még egy rakás ajándékot is, amit nem tudnék tételesen felsorolni. Tőlünk még csak ígéretet kap, hogy az ajándéka egy bicikli lesz. A céltárgy kiválasztása folyamatban van és mivel sok ráérős időm van, ezért még elszöttyögök a legjobb bringa kiválasztásával.

A vacsora is nagyon finom, viszont engem totál kiüt. Nem szokásom vendégségek alatt aludni, de a vacsora után teljesen elmegy a vérem, le kell feküdjek a földre és várom, hogy a sejtjeim elmenjenek emészteni majd visszatérjenek. Szegény Papa meg végignézi, ahogy a beszélgetés egyre lelassul, majd teljesen bealszok. Nem voltam egy minta-vendéglátó, az biztos. Még jó hogy nem hívtunk nagy csapatot.

Este még csinálok egy adag lecsót a kölykökkel (nem mintha éhes lennék, de akarok vinni a kórházba). Mst is nagyon jól sikerül, betölti a házat az édes illat. Dobozba zártam és elhoztam magammal ma a kórházba. Ezt terveztem megreggelizni, de elcsábultam és péksütit is ettem, ezért egy része megmaradt holnapra. Sebaj, nagyon finom reggelim lesz holnap is.

Ja, a tegnapi történethez még hozzátartozik, hogy voltunk kajakozni is a nagyokkal. Mivel odakint esett az eső, ezért benti program lett belőle. Mozogtak, "gyúrtak" a konditeremben a srácok. Van még mit fejleszteni, a gyakorlatok nagyon nem tiszták, a hasizmot otthon is erősíteni kell! Idővel már nem is esik az eső, ezért a nagyok elmennek futni, mi pedig beszélgetünk a tanárnővel a csónakház előtti padon ülve. Nagyon szép a tó. Zéti felfedezi a kis vízesést - medencét. Nemsokára nagy csobbanás, Zéti beleesett a tavirózsák közé. Kikászálódik magától. Nagyon fázik.

Igazi édes ki manó volt Zétény, nagyon megijedt a hidegtől, és el is bőgte magát, de aztán már jól bírta a kiképzést. Ha látja a szülőn, hogy nem ideges, cska teszi a dolgát, akkor ő sem ideges. Levettük a csuromvizes ruhákat és lezuhanyoztunk. Kaptunk kölcsön pólót, majd hazarohantunk száraz cuccokért. Hazafelé menet Zéti már másképp meséli a történetet, ő nem is becsúszott, hanem bemászott! Ja és beszélgetett is a halakkal! Nagy mesélő lesz Zétényből az egyszer tuti.

Még a délután folyamán valahogy szakítunk egy kis időt lábtornázni is. Gyakoroljuk azokat a mozgásokat, amiket a tornán mutattak:

Itt a csipet csapat gyakorlatozik.

Egyedül Bendzsi teszi több-kevésbé a dolgát!

Hát ennyit az elmúlt napokról. Nagyon jó volt otthon, de most már vége ennek a szép időszaknak és nekem vissza kell szoknom a kórházi létbe. Végülis az az érdekem, hogy mielőbb szabaduljak innen, az pedig nem fog menni, ha megint összeszedek valamit.

Holnap már lesz a doktornő, akkor átbeszélem vele a folytatást.