Mit is mondjak: megyek haza!

2012-07-06 Péntek

Újra itt vagyok veletek és írok nektek, ugye örültök? Mert én nem. :-)
Sajnos azonnali hatállyal visszarendeltek a jó öreg kórházba és még ma megkezdődött a következő kezelés.

Minden kezdet nehéz... Ez különösen. Leginkább azért, mert most másfél hónap bentlétre kell felkészülnöm a legszebb nyári hónapokban, távol a családomtól. Nagyon jó volt otthon, érzem őket és együtt rezdülök mostanra a családommal, mindhárom gyerekkel sikerült újra felépíteni a jó viszonyt. Ezek a kapcsolatok most majd megint elhalványodnak, Apa csak egy távoli rokon lesz, aki a kórházban lakik, oda megy "haza". Merthogy egy gyerek szemében nem az számít, hogy papíron ki és mi vagy, milyen rokonságban állsz vele, hanem hogy mennyit és hogyan találkoztok, hányszor tudsz törődni vele, hányszor talál háborítatlan megnyugvást az ölelésedben. Ezzel mi felnőttek is így vagyunk, csak mi már egy kicsit tudatosan felülírjuk ezeket az ösztönöket.
Jó visszagondolni az utolsó napokra, Zéti csíntalanságaira, Balu okoskodásaira, Bendzsi mérhetetlen lustaságára. De mindezt tilos volna is leírnom, mert egyik személyiséget sem lehet jellemezni egyetlen szóval és nem is lehet átadni azon érzések összességét, ami bennem felgyűlt a kis tigrisekkel kapcsolatban. Mégis megpróbálok írni róluk pár gondolatot, egy kicsit naplószerűen magamnak, hogy lássam hogyan változik a nézetem a gyerekeimről, másrészt egy picit nektek is, akik találkoztok velük és összevethetitek az általam megfogalmazottakat a saját tapasztalataitokkal.

Zéti: Mostanra nagyon jó mozgású kis vadóc lett belőle. Minden izma a helyén van, jó alakja és mozgása van (amennyire én meg tudom állapítani) és érzésem szerint van helye a sportban, de akár a modellkedésben is. Szellemileg érett, tisztán beszél. Akarata az van neki és érvényesíti is rendesen. Szerencsére a farkasfalka-módszerrel kezelhető marad a részemről, engem nem piszkál. Viszont az anyját és a nagyanyját kikészíti az állandó nyavalygásaival. Tudja, hogy célt érhet el velük és tudatosan alkalmazza a hisztit. A két felnőtt nő pedig bedől ennek az ősi gyerek-trükknek, amiről ha logikusan gondolkoznának, maguk is belátnák, hogy csak a játszma része. Zéti az idő legnagyobb részében az anyját favorizálja, ezért csak akkor sikerült igazán többet megtudnom a működéséről, amikor az anyja egy napig nem volt elérhető és engem választott. Imád pancsolni a vízben, áztatja magát órákig, láthatóan élvezi a dolgot. Újra-és-újra vízbe megy, de mindig ügyel, hogy a füle ne érjen vízbe. Jövőre már járni fog úszni, remélem ott majd ő is megtanulja ezt, mint a nagyok. A füléről jut eszembe, hogy a mostani szabim alatt fordult elő először, hogy nem sírt hajmosáskor. Bár nagyon prüszköl, és előzetesen sokat kell beszélgetni vele, hogy lelkileg rákészüljön a hajmosásra, de már nem sír hajmosáskor, csöndben túri a dolgot. Kezd belőle is "nagyfiú" lenni. A nagyok egyébként nagyon húzzák felfelé, viszonylag hamar levetkőzte a babás dolgait...

Farkasfalka-szemlélet: Én vagyok a falkavezér és következetesen végigviszem a döntéseimet, nincs értelme ágálni ellenük. A gyerekek a falkatagok, akiknek mindig követniük kell a falkavezér mondásait. A hazatérésem után ki kellett osztanom egy pár pofont, hogy tisztázzam, ki az úr a háznál. Nem vagyok rá büszke, de ezt az egyet látom működni. A második és harmadik héten pofonosztás már nem is volt, addigra mindenki tudta a helyét.
Közben persze a nagyokkal - tipikusan inkább Balázzsal - már keresem a kooperatív együttműködés lehetőségét. Őt már nem akarom a falkamódszerrel irányítani, hanem meghallgatom aggályait is. De ettől függetlenül továbbra is én döntök. Idővel ebben a döntési jogkörömből is tudatosan engedni fogok.
Szóval a farkasfalka a kisgyerekek kezelésére egy jó és tiszta megoldás, de nem szabad túlértékelni, a gyermekek fejlődésével inkább a kooperációt kell erősíteni.

Kicsit elkalandoztam.

Bendzsi: Ő egy talány. Nem nagyon látok bele a fejébe. 3 hét otthonlét után sem sikerült átlátnom a működését. Vagy okos és nagyon zárkózott, vagy még nincsenek meg a gondolati alapok, kicsit visszamaradt. A fiziológiai igényeinek és a tudásvágyának kielégítése érdekében kér és kérdez, saját véleményt nem fogalmaz meg, nem érvel. Kicsi többet várnánk egy hétévestől, de ez valószínűleg azért van, mert látjuk Zéti és Balázs érdekérvényesítő képességeit és látjuk, hogy ehhez képest Bendzsi mennyire visszafogott. Minden bizonnyal másképp látnánk Bendzsót ha nem a másik két gyerekhez viszonyítanánk. Alapvetően egy nyugodt és alkalmazkodó, flexibilis személyiség. Néha kedve van játékosságra, de a játékos viselkedés hamar agresszióba fordul át nála. Sokat szekáltam a súlya miatt míg otthon voltam, próbáltam vitába vinni, hogy védje a viselkedését, vagy tudatosságot kerestem volna az evési szokásai mögött, de nem vitázik és nem mutat tudatosságot. Szellemileg még nem érett meg rá. Ahhoz meg már nagynak tartom, hogy a falkabeli szerepemre építve, kemény agresszióval próbáljam megváltoztatni az étkezési szokásait.
Egyébként arra, hogy mi mehet a fejében a legtöbbször az alapján következtetek, ahogy én gondolkozom az adott szituációban. És a legtöbbször ez be is jön. Hasonló módon gondolkozunk.
A suliban jól teljesít. Szinte minden tantárgyból megdicsérték, kivéve az írást. Őszintén szólva nekem is gondjaim akadtak (és még akadnak is) a kézírással, nagyon nehezen tanultam meg és fejlesztettem elfogadható sebességűre, hogy aztán az informatika fejlődésével mostanra szinte teljesen letegyek a használatáról. Egy évben összesen nem írok többet egy A4-es oldalnál. A kézírást szinte mindig csak gyors jegyzeteléshez használom (pl. teszkós bevásárlólista).
Bendzsi kevésbé kombinál és kevésbé bír újszerű gondolatokkal, mint a bátyja, de nagyon szorgalmas. A magyar iskolarendszer pedig a szorgalmat favorizálja a jó gondolatokkal szemben. Ezért tudott Bendzsi jól tejesíteni a suliban, pedig év elején kicsit féltünk tőle, hogy nem fog tudni megfelelni és várni kellett volna még egy évet az iskolába adásával.
Érdekes ellentmondás, hogy Bendzsi egyszerre kapta meg a szorgalmas és a lusta jelzőt is. Ez azért van, mert alapvetően lusta, nehezen kezd bele valamibe, órákon át el tud ülni, úgy hogy semmit se csinál. Közben viszont ha rákap valamire, akkor nagyon szorgalmasan teszi a dolgát, megy végig az úton. Belőle hiányzik a kezdeményezőkészség, de ha megkapja a szükséges irányítást, szárnyal.

Balu: Ő a másik nagy érdekérvényesítő. Ő viszont már rég nem sír. Érvel, perlekedik, vitázik, befolyásol, vezeti a gondolatfolyamot. Jó politikus válna belőle. Nem szorgalmas annyira, mint az öccse, de nagyon jó gondolatai vannak, amivel elkápráztatja a tanítónéniket, ezért a szubjektív értékelése mindig abszolút pozitív, de ahol objektíven, mérhetően teljesíteni kell, pl. egy matekdolgozatban, ott már kiderülnek a turpisságok. Balu tavaly még kitűnt teljesítményével az osztályból, most már csak a "jók" között van. Erősíteni kell a motivációját, nehogy tovább gyengüljön, elvesszen a kezdeti előny.
Egyébként tényleg okos fickó, kár hogy sokat "okoskodik", vagy más néven oktondi. Mindig az övé kell egyen az utolsó szó, de a megjegyzései nem építő jellegűek, csak a saját okosságát hangsúlyozza velük. Erre általánosan is felhívtam a figyelmét és próbálom esetileg azonnal is jelezni, hogy mi az amikor a kevesebb több, de még tanulnia kell. Jó, hogy akar és tud fejlődni.
Kezdi néha az érdekérvényesítő tevékenységét a gyereksereglet közös érdekeire is kiterjeszteni. Néha olyan, mint egy "szakszervezeti vezető". Okés, hogy Apa és Mami a menedzserek, de vegyék figyelembe a gyerekek érdekeit is! Kifejezetten élvezem a vele való vitákat, egyre jobbak, színvonalasabbak.

Megint valami furcsa történt, megyek ismét haza. Elég cikkcakkosan indul ez a ciklus. Ma reggel bejöttem, a doktornő szokás szerint vért vetetett, de alapvetően jó hírrel fogadott: a biopsziám negatív lett, a metszetek mikroszkópos elemzése és a molekulák számolgatása (FAX) alapján is, már megint. Szóval a vérlemezkéim esését valószínűleg nem a betegség okozza. Kizárni persze nem lehet a mérési/mérhetőségi problémák miatt.
Ma reggel tehát az volt a státusz, hogy mielőbb kezdhetjük a kezelést, a vérlemezke-esést biztos valamilyen vírus okozta/okozza. (egyébként a vérlemezkék tegnapról mára még tovább estek, 100-ról 95-re.) Ebben a hitben meg is kaptam az első napra kiírt lumbálást (gerincvelői agyvíz mintavételt és méreg-adagolást) és délután megkezdődött a bevizezésem a holnapi kezelés előtt.
Ekkor jött Dolgos doktor a képbe és leállította az egészet. A vérlemezkék csökkenése mellett felhívta a figyelmet az intenzív májtevékenységre, ami szerinte valamilyen emésztőrendszerrel kapcsolatos vírus jelenlétére utal a szervezetemben. Kérdezték, hogy volt-e valaki (tipikusan kisgyermek) beteg ilyesmivel a környezetemben, de ilyenről nem tudok. mindenesetre sok gyerekkel találkoztam tegnap este, semmit se lehet kizárni. Másrészt ilyet össze lehet szedni friss gyümölcsről is, azt meg fogyasztottam bőven a közelmúltban.
Szó ami szó, arra jutottak, hogy nem kezdik meg a kezelést a hétvégén, meg akarják vizsgálni a hétfői vérvétel eredményét. Ha a májtevékenység intenzitása csökken, akkor valószínűleg nyerésre áll a szervezetem a vírussal szemben, akkor elkezdik a kezelést. Ha nem csökken, akkor egyelőre nem kezdünk, tovább kutatjuk az okokat.
Bár nagyon nem vagyok oda azért, hogy ide-oda rángatják a beteget, de a magam részéről inkább az óvatosság híve vagyok. Szerintem se kezdjük megint szétlőni a nehezen összetákolt immunrendszeremet, addig, amíg ki nem zártuk a gonoszok jelenlétét.

Szóval most megint megyek haza, hétfőn reggel hétkor van újra jelenésem vérvételre.

Egyébként van önkritika a Dolgos dokiban. Épp arról beszélgettünk, hogy mi is folyik éppen, miért nem kezdünk bele:
" Most az történik, hogy sorra megvizsgálunk minden olyan okot, ami előidézheti a tapasztalt jelenséget (vérlemezke-szám csökkenést). Azokat az okokat vizsgáljuk, amelyek így-vagy-úgy, de befolyásolhatják a kezelés további menetét és próbáljuk kizárni ezeket.
Ha mindent kizártunk marad a többség, a szemét, amivel nem tudunk mit kezdeni. Ezeket a legtöbbször ráfogjuk a lappangó vírusokra, baktériumokra. Úgy sem fognak tiltakozni szegények."
:-)
(Az idézet nem szó szerinti.)


Bírom a hapsit, vele tényleg lehet vitatkozni, mert jó tud magyarázni és esze ágában sincs elkendőzni az orvosi tudás korlátait. Tiszta és őszinte. Ha kell, fájdalmasan őszinte.