2012-07-29 Vasárnap
Szép lassan gyógyulgat már a szám, már egész biztosan állok a lábamon, a csípőm még fáj, de jobbára elviselhető.
Ennyit a pozitívumokról. A legfontosabb negatív változás a súlyom. 101 kilóval kerültem be egy héttel ezelőtt, most 109.2 a súlyom. A különbözetet a víz adja.
A testem felszívja a vízet és elteszi a bőr alá. Akkora lábaim vannak, hogy alig férek el a papucsomban, a kezem is megvan dagadva. Úgy nézhetek ki, mint Shrek az ogre. Még persze nem zzöld a bőröm és a füleim is normálisak, de gondolom ez is csak idő kérdése...
Folyamatosan mérjük a bevitt és kiadott vízmennyiséget, tételesen elszámolva minden pohárral. Tegnap kétszer kaptam vízhajtót, azzal kb. egálra jöttünk ki, azaz már nem híztam tovább. Nehéz volt a tegnapi ügyeletest bármilyen döntésre rávenni, de a maival se sokkal jobb a helyzet, mert ez se mer semmibe fogni, ameddig nem látja, hogy mennyi víz megy le délelőtt és milyen is a vérképem. Holnaptól már lesz folyamatosan helyettes doktornőm, akivel már lehet több napos tervben gondolkozni.
Elmentem egy picit sétálni, no nem messzire, csak megtettem egy hosszt a kinti teraszon. Persze tilos volna, mert folyamatosan oxigénen kellene csücsüljek. Ez egyébként egy 22-es csapdája, mert a vízmennyiség mellett problémás a vérnyomásom is (90/70 napok óta) és persze a szatom is alacsony, ma reggel, ébredéskor, úgy hogy előtte maszk nélkül aludtam, 85-öt mértünk, Szóval van ez a 3 dolog, de szerintem nagyon is összefüggenek. A víz a bűnős, azt kéne gyorsan leadni. Szerintem az oxigénhiány a víz miatt van, mert túl sok a víz a véremben és nem szállít. Viszont az oxigénhiány miatt nem működik talán a vérnyomásom. Vagy ki tudja? Akárhogy is, harcolni kell minden csepp víz ellen.
Ráadásul a vérnyomás normál kezelési folyamata az, hogy vizet küldenek a betegbe. Amikor a doktor ránézett ma a vérnyomás adatomra, azonnal kiírt 3liter vizet mára. Nagy nehezen tudtuk csak meggyőzni, hogy ezt most nem kéne.
Szóval ez egy elkeseredett harc. A magam részéről amit tehetek, hogy a tiltás ellenére megyek mozogni. Minden mozgásnál érzem, hogy utána dolgozik a víz a bokámban, remélem hatása is lesz hamarosan.
Sajnos csak mostanra jutottam odáig, hogy biztosan álljak a lábamon és elmehessek sétálni. Eddig a folyamatos szédülés kerülgetett állva.
Érdekes egyébként, hogy korábbi "normál" súlyom éveken keresztül 110-113 kiló volt. Ebben a súlycsoportban voltam akkor is, amikor pl. naponta lejártam futni. De akkor ehhez a súlyhoz olyan fizikum is tartozott, ami könnyedén mozgatta. Most viszont le vagyok épülve és nagyon nem bírom a plusz kilókat.
Ma egyébként nagy nap van. Csirke végre elengedi a gyerekeket Enyedre. Gabikáék viszik őket, jó kezekben lesznek, tudom. Viszont az anyjuk egy katasztrófa. Most, hogy el kellett engedni őket már azoon szervezkedik mikor hozhatná vissza a bandát. Szerintem nem tudja elképzelni magát gyerekek nélkül, attól fél, hogy unatkozni fog. Egy frászt. Én is voltam már a múltban heteket egyedül, amikor Csirke elvitte a kölyköket, és igen néha előjött a melankólia, de legtöbbször értelmes tevékenységgel, több mozgással, több olvasással mulasztottam az időt. És meg kell mondani az első két hétben nem is hiányoztak.
Szóval ma jön föl a csipet-csapat. Mama talán meg is látogat. Csirke nem, mert órája van délután.
Egyébként a szenilits magas fokára jutottam. Most vettem csak észre, hogy tíz perce itt ülök a gép előtt, arcomon maszkkal, de nem nyitottam meg az oxigéncsapot, tehát csak a normál levegőt szívom. No sebaj.
Tegnap sikeresen össztörtem a szemüvegem. Valahogy leesett a földre, én meg az elefánt lábaimmal szépen megtapostam. Szegényt gyorssegélyben kell részesíteni, mert nagyon szükségem lenne rá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése