Nehéz idők

2013-01-02 Szerda
Bárcsak azt írhatnám, hogy mennyire nem történik nálunk semmi, minden rendben van itthon, folyik az élet. De nem. Ahogy Csirke mondta karácsonykor, ő már előre félt, hogy vajon idén mi fog szilveszterkor - január elején történni velünk? Tavaly ugyanis ugyanekkor derült ki az én betegségem. Most is kijutott a csillagszórásból, de sajnos negatív értelemben.
Történt ugyanis, hogy 29-én együtt voltunk Béláékkal. Sétáltunk egy nagyot az Ülepítő-tó (vagy Derítő-tó) körül és jól éreztük magunkat. Nem volt vészesen hideg, de azért vékonyan be volt fagyva a tó. A kölykök persze törték a jeget rendesen, aminek lehet, hogy a lékhorgászok kevésbé örültek, de nem lehetett visszafogni őket. Aztán meg lettünk hívva ebédre is és délután is velük voltunk, a kölykök játszottak, a felnőttek activity-ztek. Szóval minden olyan jól telt, minden kerek volt.
Sajnos én akartam magamnak a bajt, mert én akartam az autót vezetni. Nem egy nagy távról volt már szó este, kb. 400 métert kell Béláéktól hazagurulni. Hideg volt már este, kicsit lehűlt az idő. Én is fáradt voltam, mert aznap nem aludtam napközben, ami addig szokásom volt.
Szóval jöjjön a nehéz része. Induláskor nem voltam eléggé figyelmes, és nem vettem észre, hogy Balu még nem szált be az autóba, amikor én elkezdtem gurulni. A bal lábát már beemelte az autóba, de a jobb még a földön volt, aminek én nekigurultam az autóval. Felkiáltott a fájdalomtól, amire én gyorsan fékeztem és visszatolattam egy picit, de már későn. Szerencsére nem gurultam rá a lábára, csak neki.
Eltört a lába. Persze ezt akkor még nem tudtuk biztosan, de nem sokkal később átrohantunk a tébányai sebészeti ügyeletre, ahol megröntgenezték és megtudtuk, hogy egy csontja eltört és kifordult a helyéről.
Nagyon bánom utólag, hogy nem voltam elég figyelmes és hogy fájdalmat okoztam a fiamnak. Nagyon bántott akkor a dolog, de nem volt mit tennem, átengedtem Csirkének a virrasztás és kórházi ápolás szerepkörét, mert én már iszonyat fáradt voltam akkor. Csirkének lehet hogy nem elég magabiztos egy rakás dologban, de amikor baj van, elfelejti ezeket és segít. Helyén van a szíve, helyén van az esze és megtesz mindent a károk rendbehozatalára. Nagyon hálás vagyok neki azért, hogy Balut ápolta ebben a kritikus időszakban.
A folytatásban Balut megműtötték, visszatették az elfordult csontot a helyére és fémkapcsokkal rögzítették. Ezután fekvőgipszet kapott. Most is ez van rajta, ma megyünk kórházi zárójelentésért, és talán  7-én kontrollra. Szegény Macó most mozgásában korlátozott, nem is tud és nem is akar rálépni a gipszelt lábára és nem minden pozícióban kényelmes neki az ülés sem. Legbiztosabb a fekvés volna, de hát azt nem bírja egy kilencéves örökmozgó sokáig.
Macó az első éjjel még többször kérdezte, hogy miért törtem el a lábát, de erre nincs igazán jó válasz. Megmondtam neki is, hogy figyelmetlen voltam és bocsánatot kérek érte. Másodnapra megbocsátott nekem. Persze ez nem enyhítette sokban a bűntudatomat, de mégis jól esett a gesztus.
Szerencsére alig egy fél napot volt kórházban, másnap délben már haza is engedték őket. Ezután volt nagy alvás, mert Csirke se aludt sokat, Balu is még fáradt volt az altatótól és Bendzsi is időközben elrontotta a gyomrát valamivel.
Hogy ne kényelmesedjünk el túl hamar, nemsokára Balu végighányta a nappali egyik nagy szőnyegét. Valószínűleg még az altatás egyfajta utóhatása lehetett, mert azóta sem volt semmi baja. Viszont a nyomok eltakarítása végett ki kellett mosni a fél szőnyeget, ami megint Csirkét (és Anyukát) terhelte. Azóta is itt lakik a nappaliban székekre felpolcolva a nagy szőnyeg és délelőttönként a napfényben fürödve próbál megszabadulni megnövekedett víztartalmától. Elég cefet dolog télen szőnyeget mosni.
A szilveszter megint jól telt, bár nem voltunk sehol, csak kényelmesen itthon szilvesztereztünk Papa és Mama társaságában. Jó kajákat ettünk, mert Anyuka kitett magáért és mindenféle, nem csak finom, hanem gusztusos látványú ételt tálalt fel.

Süti-mackók

Méhecskék

Pálmafa

Böf saláta

Nem sokkal éjfél előtt eldurrogtattuk a Papa által hozott tűzijátékokat. Éjfél után pedig a saját nappalinkból élveztük a közeli tűzijátékokat, a hidegre való tekintettel senkinek sem volt kedve ugyanis felmászni a Kálváriára. Nem sokkal éjfél után a csapat elvonult aludni. Kívánunk mindenkinek boldog új évet!

Elsején délelőtt a rendrakás és a közös játék volt a fókuszban (sakk, malom, társas), délután pedig vendégségbe jöttek Gyöngyiék, azaz a Nagy-család.

Minden gyerekfej egy helyen, a békák körül

Két korosztályi csapatra bomlott a gyereksereglet

Ez is jórészt Anyuka műve

A gyereksereglet társasozott itt is és bemutattuk a karácsonyra kapott játékokat is. A legnagyobb sikert azonban a tavalyi favorit, a beszélő, járkáló, lövöldöző robot aratta.
Hogy ne teljen olyan jól az idő, Zéti hányt már a tegnapi együttlét alatt is (ezt a másik nappalis nagy szőnyeg bánta, így most már felavattuk mindkettőt) és éjjel is, meg sajnos megy is a hasa. Gyöngyiék mondták, hogy náluk a hányós-hasmenéses járvány egy hete tombolt, úgy látszik most beköszönt hozzánk is.
Közben Csirke próbálná megírni a vizsgadolgozatát is, ami amolyan félévi előkészület a pszichológus asszisztens képzésen a leendő szakdolgozatra. Ebben segítenék én is neki, de mostanában annyi minden történt velünk, hogy erős csúszásban vagyunk, pedig holnap már fel kéne vinni Pestre és leadni a készterméket. Dilemmában vagyok, mert ha kezembe veszem a dolog megírását, akkor kész leszünk vele ma (végül is csak 4-7 oldal tartalmat kéne írni Bagdy Emőkéről), viszont akkor Csirke nem szenved meg a mondatokká fogalmazással, ami nélkül nem lehet szakdolgozatot írni (és pláne nem egyetemre menni, amit szintén szeretne). Ha nem veszem kézbe, csak próbálom továbbra is támogatni, akkor vért fogunk izzadni egy hármasért, és szinte biztos, hogy elbukja a határidőt.
Egyébként én jól vagyok, minden rendben. Lassan összeszedtem pár kilót, így most már zsírban megvan a kellő tartalék, már csak izommá kéne konvertálni. Ez viszont nehézkesen megy. Ugyan voltam vagy két nappal ezelőtt tókörön, de azóta szinte semmit sem mozogtam. Nagyon hideg van odakint, nehezen veszem rá magam a jó meleg lakás elhagyására.
Közben eggyel kevesebben lettünk. Tegnap elhagyott minket Barni, Mogyi és Dög egy személyben. Feltámadt benne az eddig és érezhetően parázsló világlátási vágy és amikor lehetősége volt, kiszökött. Hiába követte Csirke és próbálta visszahívni, a szabadság vágya erősebb volt, mint az emberhez tartozásé, a kiszámítható ételadagoké és a szereteté. Mogyi vérében benne van a szabad élet után vágy, kitörölhetetlenül.