Csodaországban voltam

2013-01-19 Szombat

Csirke ajándékaként tegnap megnéztük együtt Győrban a Jekyll & Hyde-ot. A darab egyrészt nagyon izgalmas és élvezhető volt, másrészt viszont kicsit ijesztő (horrorkedvelők előnyben). Ezért aztán felemás érzésekkel távoztunk az előadásról, utólag azt sem tudtok kiboncolni, vajon mi is lehetett az eredeti mű mondanivalója, mert ebből az adaptációból az üzenet közvetítése végképp hiányzott, totálisan a látványon és a hangokon volt a fókusz.
Viszont előtte és után igazán csodás világban jártunk. Esett a hó egészen késő estig. Már előtte is bőven volt hó, ez csak kiegészítette. Győr belvárosa nagyon szép, igazi történelmi házacskák követik egymást. Már voltam sokszor Győrben, de hóesésben Csirkével kóborolni a belvárosban ez újszerű élmény volt. Tudjátok, jó dolog a gyerekvállalás, de azokat is kicsit meg tudom érteni, akik halogatják! Tudom, pont ez a gondolkodás az, ami miatt egyre nagyobb a kortávolság a generációk között...
Persze jól felöltöztünk és szerencsére a hó mellett nem volt erős szél, ezért el lehetett viselni a hideget. Győrben ha nyáron eddig voltunk, mindig rengeteg volt az ember és tömeg egyszerűen élvezhetetlenné teszi a rendezvényeket. Most is volt valamilyen halas fesztivál, de szerencsére kevesen tudtak róla, és az időjárás sem volt túl kegyes, így nem volt nyomor. Épp annyi ember sétálgatott az utcákon, amitől még az ember otthonosan érzi magát. Úgy éreztem magam, hogy itt van élet, beszélgetnek az emberek a kávézókban, vacsoráznak az éttermekben. Voltak utcai árusok is, de szerintem nekik nem ment annyira a biznisz, mert kevesen vállalták fel a hidegben álldogálást egy étterem kényelmével szemben. Mi se nagyon nézelődtünk náluk, inkább mozogtunk. Bár folyamatosan takarítgatták itt is ott is a havat, ameddig esett (akarom mondani hullott, mert aztán kapok a fejemre Anyukától) nem volt foganatja. Tapostuk a havat mindenütt. Eredetileg arról volt szó, hogy enni fogunk, de aztán mire Csirke megjött már mindketten ettünk, ezért a vacsora elmaradt. Vettünk azért némi harapnivalót az előadásra, de végül azt sem ettük meg. Utólag és egy kicsit kívülről nézve azt hiszem ez is a tervezés és gondoskodás szülői követelményéből fakadt. Amióta gyermekeink vannak, alaposan megtanultuk a leckét, hogy egy óránál hosszabb programok esetén mindig kell valami kajának meg ennivalónak bekészítve lenni. Mert ki tudja mi történhet, melyik gyerek mikor jön rá, hogy rettenetesen éhes/szomjas/mindkettő. Szóval a túlzott gondoskodás oda vitt minket, hogy tankoljunk fel enni és innivalóval. Aztán végül ezek a tartalékok a mai hazaúton fogytak el, nem vesztek kárba.
Visszatérve Győrhöz, előre láttuk, hogy a színház után esélyünk sincs hazajutni (3 órás darab volt tízkor pedig nem jár már semmi), ezért gondoskodtunk szállásról. Reggelre kelve megállapítottuk, hogy nem havazott éjjel óta és mindenhol a lassú olvadás jeleit láthattuk a városban. Megint bementünk a városba és kujtorogtunk még egyet az utcákon, közben vettünk nekem egy arckrémet, mert mindig ki van száradva az arcom és a doktornő már többször kérte, hogy kenjem rendszeresen. Lassan igazi dáma leszek, akinek saját neszesszerje van, fogkefével, samponnal, tusfürdővel, lábkrémmel, arckrémmel, testápolóval (ha nem hagytam volna otthon), arcszesszel, stb. Régebb nem voltak ilyen cuccaim, mindig Csirke kencefincéi közül használtam, amire éppen szükségem volt. Láthatóan önállósodom! :-)
Szóval szép volt Győrben és nagyon élveztem ott lenni. Ez persze a helynek, a programnak és nem utolsó sorban a társaságnak egyaránt köszönhető.

Még az odaútról annyit, hogy mindenki figyelmeztetett és óvott attól, hogy Győrbe utazzak ilyen zord és kiszámíthatatlan téli időjárás esetén. Tudom, hogy Pestről nézve Győr is nyugatnak van, meg Vas és Zala is, de az, hogy ez utóbbiakban felborult a közlekedés, a Győr - Budapest vonalat szerencsére nem érintette. Szóval szokásomhoz híven a többségi véleménnyel szemben lavíroztam és kockázatot vállaltam, de nem bántam meg. Nem azt mondom, hogy ész nélkül vágjunk neki mindig minden útnak, de kellő elővigyázatossággal (én is egész nap a vonat és buszkéséseket koslattam indulás előtt, hogy biztos lehessek a dolgomban) azért el szabad télen is indulni. Meg hát persze szerencsénk is volt.

Na mára ennyit, pihenjetek, legyetek jók! Én is megkaptam az újabb adag mérgemet és most csepeg le a hozzá járó víz utója.