Visszajött

Ildikó visszajött és volt lehetőség átbeszélni a dolgokat. De még mielőtt a lényegre térnék egy mozzanat.
Nagyon nem vagyok komfortos azzal, ahogyan a szüleim kezelik a dolgot. Ildikó sok marhaságot csinált,teljesen irracionálisak a gondolatai időnként, de ettől még a gyerekek anyja és az is marad. A gyerekek kapcsán nekem is az az érdekem, hogy lehetőség szerint a környéken maradjon és minél többet találkozzon a gyerekeivel, minél több közös programjuk legyen. A gyerekeknek szükségük van egy anyára.
Ha meg már Ildikó itt lesz mindig a család körül, akkor érdemes vele olyan kapcsolatot kialakítani, ami nem veszekedésről szól. Ha még a világnézetek nem is egyeznek, akkor is érdemes meghallgatni a másik embert, mert érdekes dolgokról mesél. Közben az ember persze érzi, hogy ezt én másképp csinálnám, akár még azt is érezheti, hogy a másiknak totálisan rossz a kódolása, de megváltoztatni már nem lehet. Be kell látni, hogy a hosszú távú együttélés (még ha nem egy fedél alatt is) alapja a konstruktivitás, bizalom.
Ildikó beugrott a szüleimhez, amíg megvártak engem és ez alatt történt némi hangos nézeteltérés, én az ilyet nem szeretem.
Másképp is be lehet keretezni a történetet. Ildikóval minden héten így-vagy-úgy találkozni fognak. Meg lehet próbálni őt egyfajta befogadott lányukként kezelni. Az ember a lányától 40 éves korában már nem vár csodákat, örül, ha többet kaphat az ő idejéből és általa az unokák idejéből vissza. Szerintem érdemes végiggondolni, mi jobb? Morogni a másikra és eltaszítani azt, vagy kedélyesen eltársalogni vele, még ha nem is értünk mindenben egyet.

Másrészt persze volt időnk Ildikóval átbeszélni a legfontosabb dolgokat, ami a jövőnket illeti. Röviden és tömören megállapítottuk, ami eddig is nyilvánvaló volt, hogy nincs közös jövőnk. Egyetlen kérdésben volt nézeteltérés, ez pedig a gyerekek sorsa. Ildikó felvetette, hogy amint sikerül lakást szerezni, azt szeretné, ha Zéti hozzá költözne, míg a két nagyfiú nálam maradna. Ezt én kategorikusan elutasítottam, semmilyen módon nem szeretném megosztani a családot. Végül egyezséget kötöttünk. A gyerekek és én maradunk a Kocsi utcában, Ildikó költözik. A láthatása lényegében korlátlan, akkor jön a gyerekekhez, amikor akar. Ha tud nekik programot szervezni, el is viheti őket, ha akarnak menni. Akár egy-egy estét ott is aludhatnak nála, de a törzshelyük, a "bázis" megmarad a Kocsi utcában. Alapvetően a cél az, hogy minél többet lássák az anyjukat és minél inkább legyenek vele is. Én nem akarom őt kizárni semmilyen módon.
Egyébként 4-5 év múlva a két nagy már egyetemen lesz és várhatóan már nem Tatán fog lakni. Egyedül Zéti marad akkor majd a városban. Akkor már szerintem Zéti lesz eléggé nagy, hogy döntést hozzon a saját ügyében és eldöntse, hogy az anyjával akar-e lakni.

Néhány egyéb megállapodás:
1. Mindkettőnknek megvan a maga útja, azt követi. A másik útjába nem szólunk bele, tanácsot akkor adunk, ha a másik kéri.
2. A közös hozzáférésű bankszámla hozzám kerül, Ildikó lemond a hozzáféréséről.
3. Ildikónak nincs sem tárgyi sem járadéki követelése felém és nekem sem felé.
4. Megfizeti a tartozását felém (Camino ára)
5. Egy hónapon belül elköltözik és új életbe kezd. Ha szükséges, ez közös megállapodással kitolható, ha nem talál stabil munkát vagy szállást.

Ezen kívül még rengeteg egyéb témát is átbeszéltünk. Nagyon örülök, hogy lényegében tudtuk magunkat tartani a józanság szintjén, nem voltak érzelmi kitörések, egyikünk sem emelte fel a szavát, konstruktív beszélgetés volt és nem csata. Régen beszélgettem vele ilyen jót.
Rendszeresen megpróbál visszavinni a múltba és a fejemre húzni a vizes lepedőt, hogy ebben vagy abban a témában ki hogyan viselkedett és hogy én hogyan tettem lehetetlenné vagy hogyan nehezítettem meg az ő életét. Ezzel kapcsolatban azt kértem, hogy ne a múltat elemezgessük, mert az mindkettőnknek csak fájdalmat okoz, hanem nézzük a jelent és a jövőt, találjuk ki az együttműködés olyan módját, ami mindkét fél számára üdvös, vagy legalább felvállalható.

Talán így együtt fogunk tudni működni és nem bomlik fel a kapcsolat a gyerekek és az anyjuk között. Én egyelőre maradok a gyerekek mellett, ők nekem nagyon sok energiát, szeretetet adnak.
Ha pedig én is becsajozok még valamikor, akkor újra le kell ülni és ki kell találni együtt, hogy mi a legjobb a mindenkinek.