Az alapfelállás egyszerűnek tűnt a szememben 17 év => elhidegülés => megcsalás => szétválás.
Aztán ma úgy alakult, hogy nem mentem fel Pestre, mert olyan dolgom akadt, amit itthonról is tudtam végezni. És ha már itthon voltam, kaptam az alkalmon és néhány dolgot elintéztem. Ezek egyike volt, hogy meglátogattam a háziorvosomat, hogy gyógyszert írassak vele.
Azt tudni kell, hogy az én háziorvosom Ildikó háziorvosa is és egy olyan nőről van szó, akit kifejezetten tisztelek és adok a szavára. Valahol velem egykorú lehet, de mindig magázódik a betegeivel, kicsit hűvös és távolságtartó. De amikor említettem, hogy fizikálisan minden rendben, csak lelkileg vagyok bajban, sokat beszélgetett velem a helyzetről, a problémáról, a lehetséges okokról és megoldásokról. Kicsit úgy éreztem magam, mint egy párterapeutánál, felnyitotta a szemem dolgokra és ezzel megingatta az elhatározásaimat. Ő maga is vált már és látott pár válást közelről, ezért óvott az elhamarkodott döntéstől.
Több mondása volt, talán pontokba szedem.
1. A nőknél gyakori jelenség, hogy ha megtalálták a párjukat, a családra fókuszálnak, évekre otthon maradnak, majd amikor a gyerekek kicsit nagyobbak lesznek, ráébrednek, hogy elteltek az évek és ők még nem élték ki magukat. Ez egyfajta kapuzárási pánik. Ilyenkor könnyen szakítanak azzal, ami/aki korlátozza őket és szükségük van önállóan eltöltött időre/új pasikra/kalandokra, vérmérséklettől függően.
2. A hapsik ugyanezen átesnek, ilyenkor beújítanak egy fiatalabb nőt, aki viszont pár év múlva ugyanebbe a korosztályba lép és kezdődik a válás újra.
3. A gyerekek számára nincs rosszabb, mint ha a szülők veszekednek, ennél már a szétválás is jobb, ha az megoldást nyújt, ha a kapcsolat menthetetlen.
4. Meg kell próbálni leülni és az érzelmeket, sérelmeket kizárva, racionálisan átbeszélni, hogy kinek mi volt rossz, hogyan lehetne változtatni azon. Ügyelni kell, hogy ez ne menjen át vitába, személyeskedésbe.
5. Amikor egy egyik fél elutazik, egy teljesen új közösségbe kerül, ahol huzamosabban más játékszabályok érvényesülnek, előfordul, hogy kirúg a hámból, olyan döntést hoz, amit a normál körülményei között nem tett volna meg. Egyszerűen más feltételek mellet ugyanaz az ember másképp viselkedik.
6. Ezért meg kell adni az esélyt, hogy térjen vissza valódi közegébe, értékelje felül amit tett és szükség szerint korrigálja azokat. Erre időt kell adni és 17 éves kapcsolat átértékeléséhez 1 hónap kevés.
Ezek mentén azt a tanácsot kaptam, hogy kompromisszum készen várjam a páromat, ne elutasítóan, mert lehet hogy ez nála sem olyan mély ez a váltás és visszakozni akar majd belőle, megerősítené az eredeti kapcsolatot.
Szóval erről volt szó. Ezt dióhéjban elmondtam a kölyköknek, mire az a válasz érkezett, hogy ez a néni nem ismeri Mamit. Mami nem tud racionálisan gondolkozni és kommunikálni.
Na és most itt állok. Vajon kinek higgyek? A kiábrándult énemnek és családomnak, vagy az orvosomnak?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése