Egyedül

Egyedül maradtam, pedig még nincs is igazán későn. Zéti esett be legelőbb az ágyba, Bendzsivel próbáltam beszélgetni, de már ő is eltikkadt estére. Balu pedig elnökségi ülésen van a számítógépe előtt. Gondolom politizál. Ildikó pedig Krisztiánozik a tetőtérben, ő is messengeren.
Nincs kivel beszélgetnem, pedig jó lenne egy pár szót váltani valakivel. Elmesélni, hogy mi történik, hogy milyen kétségek vannak bennem és hogy mit látok. De hát erre van ez a blog, amiben leírhatom az érzéseimet, hogy ne terheljék a szívemet.
Egyedül vagyok. Hiába van itt Ildikó folyamatosan és szinte egyfolytában van mit megbeszélni a kölykök dolgaiból, meg a közös múltunkból, de ezek nem érdekes dolgok. A merengés, a mi-lett-volna-ha típusú és a miért-döntöttünk-így típusú kérdések felvetése nem visz előre. A múlt megtörtént, úgy döntöttünk ahogy akkor jónak láttuk és úgy tettünk ahogy az akkor megfelelőnek tetszett. Az érzelmeink és az értelmünk egyaránt irányít, változó mértékben keveredve, így utólag nehéz megmondani, mi miért történt úgy.
Én sem akarok ezen töprengeni. Inkább a jövő érdekel. A lehetőségek, az utak, amit bejárhatok. Vajon merre érdemes mennem? Melyik utat kövessem? Hogy orientáljam a gyerekeimet? Félelmetesen sok a lehetőség és nagy a felelősség.
Ha a mindennapokat nézem, akár még pozitívnak is gondolhatnám a helyzetet. Ildikó itt van velünk, a gyerekeknek van anyjuk, aki végre, hosszú idő után először, ételt főz nekik. Ez nagy szó. Főleg úgy, hogy emellett mos és bevásárol, meg készül Zéti szülinapjára. Dolgozik a fiaiért, és ezt a fiai szerintem értékelni is fogják idővel. Ha bírja. Nem az a kérdés, hogy fizikailag bírni fogja-e, hanem hogy meddig tart a lelki ereje.
Mert már ma is említette, hogy nem is érti, hogy miért fektet ennyi energiát az itthoni munkákba. (!)
Ezzel megijesztett, hogy kezdődik az a bizonytalanság, az a hullámzás és kiszámíthatatlanság, amit annyira nem bírok benne.
Pedig jól elbeszélgetünk a régi dolgokról, arról, hogy ki mit hozott a puttonyában ebbe a párkapcsolatban és hogy mennyire illettünk össze valamikor. De ez már nem kelt reményt. Ez csak a múlt idézése, de nem látok továbbra sem közös jövőképet. Nem tenném még egyszer kockára a szívemet egy ilyen hullámvasúton.
A hétvégén Zéti szülinapja lesz, amikor az ő szülinapját is ünnepeljük, egy hónap csúszással, mert akkor nem volt itthon. Nagyon készül rá és ez nem is baj. Viszont az elköltözés és munkakeresés ügyében még nem tett semmit. Szerintem az első a munkahely megtalálása lenne. Ehhez viszont járni kéne a várost, beadni az érdekesebb helyekre a CV-t, böngészni a hirdetéseket. Ennek még nyomát sem látom a viselkedésében. Mintha minden a régi volna. Mintha nem lógna a feje fölött Damoklész kardja.
Márpedig nem tágítok. A döntésemet meghoztam. Mennie kell.
Tudom, hogy nem az ő útjával kellene foglalkoznom, hanem a sajátommal, de úgy látom továbbra is, hogy Ildikó egy álomvilágban él. Nem akar szembesülni a valósággal, úgy tudja élni az életét, hogy közben figyelmen kívül hagy minden figyelmeztető jelet. Egyfajta vakság ez. Csak akkor szembesül a nehézségekkel, tettei következményeivel, ha azok már bekövetkeztek.
Én már biztos cidriznék, ha egy hónap alatt állást és lakást kéne találnom, be kéne költöznöm, el kéne rendeznem a dolgaimat, hogy meglegyen a biztonság, legyen fűtés, víz, gáz és internet és ne függjek a volt hapsim jóindulatától. Ehelyett szülinapot rendezünk.
Őszintén szólva én nem akartam és nem is tudtam volna ennyi energiát tenni Zéti szülinapjába. De Ildikó most nagyon ráállt a készülésre, takarításra, főzőcskére. Megértem, hogy a csodát akarja elhozni a gyermekének, hogy kárpótolni akarja, ha azt akarja, hogy minden tökéletes legyen. De ezzel egy hét most elmegy az egy hónapból. Nap nap után, telnek a napok. Vajon mit fogok én tenni november 8-án? Vagyok olyan erős hogy kirakjam? Nem vagyok.
Talán ezt érzi rajtam. Talán emiatt nem veszi komolyan, amit mondtam és le is írtam. Nem hisz nekem. Ez is az a vakság, az ostoba, tervezetlen jövőkép? Rohan a nagyvilágba és fel sem méri hol vannak az akadályok, míg telibe nem talál egy betonfalat?