Ma is minden a legnagyobb rendben ment, de hozzá kell szoknom két dologhoz a gyerekek vezetése kapcsán. Az eddig is tudtam, hogy nem segítenek, ha én nem teszem a dolgom, viszont ha valamelyik másik nem segít, akkor az ő motivációjuk is csökken. A másik, hogy nehezen melegednek bele a segítésbe, kora reggel még mindenki morgott, 11 fele, már ment minden mint a motolla.
Volt egy pont valamikor, amikor éreztem, hogy fáradt vagyok és bele is vagyok fáradva a harcba velük. De aztán ledőltem kicsit pihenni magam is. Aludni ugyan nem tudtam, de újult erővel indultam utána és kicsit nagyobb vehemenciával kommunikáltam az elvárásaimat. Szép lassan beindult minden. Végül a mosás, mosogatás, fűnyírás is le lett tudva. Persze lett volna még egy rakás vasalás és takarítani sem jutott idő. A tanulásról már nem is beszélve.
Délután Pesten voltunk a World Press Photo kiállításon, nagyon érdekes, szép és megdöbbentő volt. Talán kicsit túl sok volt az ember. A nagyok láthatóan értették és élvezték, Zétinek még interpretálni kellett, hogy mit lát, mert lassan olvas és gondjai vannak az olvasottak értelmezésével.
Ez egy nagy baj, amit csak rengeteg gyakorlással lehetne áthidalni, az értő olvasás hiánya. Zéti ebben el van maradva és én sem tudtam a hétvégén ezzel foglalkozni, konkrétan még a házit is csak reggel tudja majd megírni Zéti, mert este nyolc fele tévedtünk haza és fürdés után beesett az ágyba. Mostanában szokatlanul sokat, 9-10 órákat alszik.
Amúgy minden rendben, próbálom a kölyköket terelgetni, egyelőre úgy tűnik sikeres a projekt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése