Boldogság

Kerek minden.
Nagyon szép napot töltöttem el a fiaimmal, olyan dolgokat teszek mostanában, amit régóta nem mertem, mert mindig Ildikó véleménye, elvárásai szerint döntöttem. Most már nem így van.
Délelőtt egy tenisz tornán voltunk Bendzsivel és Zétivel, nagyon élveztem az ottlétet, én is játszottam. Persze én voltam a leggyengébb, mert legutóbb 25 éve tanultam egy kicsit teniszezni, de nagyon jól esett a mozgás. Sokkal nagyobb szabadságot jelent, mint a futás, jobban átmozgat. Az idő is tökéletes volt, az emberek kedvesek, segítőkészek.
Egyszóval beleszerettem ebbe a sportba és úgy tűnik a srácok is nagyon élvezik. Bár a versenyben csak a sor végén szerepeltek, mégis szerettek ott lenni és játszani.
Azt hiszem erősíteni fogom bennük ezt a vonalat és magam is elkezdek lejárni a pályára. Ki lehet bérelni pályákat szinte bármikor és le lehet menni ütögetni. Van egy beton falas rész is, ahol akár egyedül is eljátszhat az ember.
Na de nem erről akartam most írni.
Ildikóval beszélgettem és nagyon érdekes dolog alakult ki belőle.
Leírta, hogy nagyon boldog az új kapcsolatában és egy olyan férfit talált magának, akivel minden szempontból jól illeszkednek.
Az az érdekes, hogy ez engem nem elkeserít, hanem felvillanyoz. Évek óta látom magam mellett vergődni és keresem, hogy hogyan tehetném boldoggá. És most végre boldog. Ugyan nem mellettem, de ez most mit se számít. A lényeg, hogy az az ember, akit mindig is olyan boldognak szerettem volna látni, mint amikor az újszülött gyermekeit a kezébe vette, most újra boldog lehet.
Én már elengedtem őt és csak örülök annak amit érez.
Az új hapsit viszont sajnálom. Én tudom milyen változékony és megbízhatatlan Ildikó lelkiállapota, azt is tudom, hogy milyen módon tudja kínozni az embert, amikor a saját belső feszültségét vagy keserűségét kivetíti a másikra. Nem lesz könnyű sorsa a srácnak Ildikó mellett. Sok tömény szenvedés vár rá, minél közelebb lesznek egymáshoz, annál több.
Kívánok nekik sok boldogságot, együtt, szeretetben eltöltött éveket, sok kis Jürgent és Hildát nemzzenek a világnak.
Tényleg szívből kívánok minden jót nekik és örülök, hogy a folytatásból kimaradok.

Szeretem a gyerekeimet és amit tőlük kaptam az elmúlt napokban, hetekben azt nem tudom eléggé megköszönni. Talán Bendzsi segített a legtöbbet kijönnöm a kátyúból, rájönnöm, hogy a szerelmi bánatomat le kell küzdenem és egy új életet kell éljek.
Körülbelül egy hete felmerült bennem, hogy már nem bírom azt a kupit, ami otthon van és meg kellene valahogy újítani a dolgokat, például fel kellene fogadni egy házvezetőnőt, aki elvégzi a takarítás, mosás, vasalás feladatait, hogy emberi környezetben élhessünk.
Ezeket a feladatokat természetesen régen Ildikó látta el, de az elmúlt egy évben már olyan időszakai is voltak, amikor azzal kínozta a környezetét, hogy szándékosan semmit nem csinált és hagyott mindent tönkre menni, összegabalyodni. Akkor még arra számítottam, hogy ezeket a feladatokat ő ellátja majd. Mára tudom, hogy mi is képesek vagyunk fenntartani a lakást és ez még együtt végezve jó csapatfeladat is lehet.
Szóval amikor felvetettem, hogy hívjuk takarítónénit, azonnal tiltakozás érkezett Balutól, Bendzsitől. Kijelentették, hogy ide senkit nem szeretnének beengedni és nem szeretnék ha egy idegen sertepertélne a lakásban. Azt gondolom ezzel semmi gond, ha hajlandóak kivenni a részüket a  rendrakásból, mosogatásból, mosásból, teregetésből, vasalásból és még ki tudja hány apróságból, ami egy ház, egy lakás környékén feladatként jelentkezik.
Mióta Ildikó nincs itthon és nem látványosan lustálkodik naphosszat, a gyerekek is könnyeben rávehetők a segítségre. Együtt négyen sok mindent meg tudunk csinálni. Ami egyelőre a nehézséget jelenti, az az önálló feladat felismerés és felvállalás. Ha valamire direktben fel vannak kérve, az általában megteszik, de ehhez folyamatos kontroll kell. Ott kell álljak és folyamatosan osztanom kell a feladatokat, hogy menjen a munka. Ha én ne csinálom, gyakorlatilag nem történik semmi. És sajnos hétköznap ezért is válik rendetlenné a lakás, mert nincs időm (és este hazajőve lelki energiám) vezényelni a feladatokat. Ehelyett a legsürgősebbeket elvégzem magam, a többi hétvégére marad. Ha viszont szombat-vasárnap valamilyen programot szervezek, abból biztosan az lesz, hogy totál káosszal indul a hétfő, senkinek sincs tiszta ruhája, nincsenek kész a házi feladatok, a feje tetejére áll a család.
Bármennyire is tiltakoztak a kölykök, és bármennyire is élvezem a közös munkát velük, ha nem akarom a hétvégéket mindig rendrakásra és takarításra szánni, valakit mégis fel kell majd fogadjak.

Délután elmentünk Gabikához Tárnokra. Nagyon régen találkoztunk már velük és valahogy sehogy sem jött össze, hogy együtt töltsünk egy kis időt. Nagyon szuperül éreztük magunkat és köszönöm, hogy ilyen jókat beszélgethettünk. Nagyon édesek a kölykök ott is, Zente egy tünemény kis kacagós hajasbaba. A fiúk kaptak szép ajándékot is, a két nagy egy-egy fából készült (!) napszemüveget, Zéti pedig egy focilabdát. Mindenki nagyon el volt ájulva és kicsit szégyellem magam, hogy mi csak némi svájci csokival mentünk házalni.
Azt éreztem velük, ami most nagyon fontos nekem, hogy Ildikó nélkül is maradhat a barátság, nem kell feltétlenül elveszítsem azokat az embereket, akiket általa ismertem meg, de megszerettem őket és jó nekem, hogy beszélhetek velük.
Balu és Bendzsi is már nagyon felnőttesen viselkedett, Balu kifejezetten részt vett a felnőttek beszélgetésében, jó tárgyalópartner, értelmes gondolatai, kérdései vannak. Bendzsi is sokat fejlődött az utóbbi időben, egyre kevésbé jellemzi a dedós viselkedés, értelmesen hozzászólt a beszélgetéshez.

Na jó, kezdek fáradni, lassan éjfél. Nagyon szép nap volt a mai.