tegnap elkezdtem szétszedni a Csirkével összefonódott digitális világunkat, hogy ne használjak olyan fiókokat, amik az ő nevére lettek regisztrálva. Az egyik legfontosabb ilyen a messenger.
A legkisebb fiam iskolájában már haladnak a korral és létrejött egy messenger csoport, amin napi szinten érkeznek hírek a házi feladatokról, iskolai teendőkről. Ez egy nagyon jó dolog nekem mint szülőnek, mert láthatom, hogy milyen feladataink vannak és bármilyen témát fel lehet vetni.
Eddig viszont nem volt önálló fiókom, ezt oldottam most meg.
Szóba elegyedtem többek között Csirkével is a messengeren és jó híreket kaptam. Talán nem annyira elvetemült mint gondoltam, mert a kérdésre válaszul jelezte, hogy Tatán szeretne maradni és a gyerekekről is érdeklődött, ami már hetek óta nem történt meg.
Ez talán a legjobb szenárió, ha a városban marad, mert akkor tud segíteni a gyerekek életében, nem vesztik el a kölykök az anyjukat.
Azon viszont nem fogok változtatni, amit elhatároztam, hogy Csirkét el kell távolítanom az életemből. Így az az elvárásom, ultimátumom, hogy hazajövetele után egy hónapon belül el kell költözzön, továbbra is áll. Ha vissza is jön és itt is fog élni a környékünkön, mostantól ő csak egy ismerős vagy legfeljebb barát a számomra, akihez nem kell alkalmazkodjak és akinek a nyűgjeit, megbízhatatlanságát nem kell elviseljem. Persze jöhet és láthatja a gyermekeit, foglalkozhat velük ha akar, de az alapján, hogy mennyit törődött velük az elmúlt egy évben, legfeljebb Zéti számíthat némi anyai törődésre.
A legfontosabb, hogy a kölykök biztonságban maradjanak, érezzék, hogy itt van mellettük az apjuk minden helyzetben és ha az anyjuk időnként megkergül és eltűnik, vagy pedig előkerül és hirtelen a gondoskodó oldalát kezdi mutatni, azt el tudjuk viselni. Kénytelenek vagyunk elfogadni, hogy Csirkében nem lehet megbízni, ő egyfajta szatellit lehet csak a család körül, aki néha közelebb van, néha meg eltávolodik. De számomra már nem a család része.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése