2013-03-05 Kedd
Alighanem írnom kéne már nektek egy pár sort, mert el fogom felejteni mindazt, amiről írni akarok. Hát igen, bent vagyok megint a kórházban. Múlt héten kicsit megfáztam és ez adott plusz 5 napot, amit otthon töltöttem és gyógyulgattam. De hétfőn már nagyon be kellett jöjjek és be is jöttem.
Tegnap megvolt délután a kanül beültetés is és most meg csepeg a méreg, ahogy kell. Mint az óramű, minden meg van szervezve. Ez most egy rövid ámde erős kezelés két olyan gyógyszerből kapok nagyobb adagot, amelyet eddig csak külön-külön kaptam, más szerekkel körítve. De mivel az adagok viszonylag nagyok, hosszabb apláziára kell felkészülni. Van egy csak halkan kimondható reményem, hogy talán húsvét hétfőre (04.01) szeretnék már annyira jól lenni, hogy hazamehessek locsolni, még ha csak kimenővel is.
Szegény srácokat nincs ki elvigye locsolni. Hiába próbáltam Csirkének eladni a dolgot, nem vette meg. Pedig szerintem az érvem egyszerű és világos volt. Ha az ember elvisz 3 fiút locsolni, 90% valószínűséggel csak az anyukát meg a lányait találja otthon. Ezért végül is nyugodtan vihetné ő locsolni a kölyköket, kevesebb locsolást kapna, mint otthon. :-)
Amúgy minden a legnagyobb rendben. Megint a 110-es szobában vagyok, ezúttal nincs szobatársam. Pali bá (korábbi szobatársam) ágyában lakom, mert ő hazament, készül transzplantra. Pedig jó volt a kisöreg, volt társaság. Most teljes nihil, a nővérek is csak napjában kétszer néznek be, hogy megvagyok-e még. Aktív szobafogság van egy 24 órás kezelés miatt. Holnap délben szabadulok.
Nagyon jó volt otthon. Sajnos sokat kellett a szobában üljek, mert kint legtöbbször hideg volt, de jól teltek a napok. Jó kapcsolatba kerültem a fiaimmal, kicsit cinkostársnak érezték magukat mellettem. Ugyanis játszom a számítógépen Csirke rosszallása ellenére, és tetszik nekik a játék. Jót kuncognak azon, hogy Apából is gyerek lett. :-)
A korábban is követett stratégiám, hogy nem szolgálom ki őket, bejött. Elsősorban Zéti lefegyverzésére hatásos, hogy ne basáskodjon felettem.
Balázska lábából épp a héten vették ki a rögzítőcsavarokat, mostantól napról napra javulni fog a járása és idővel helyreáll minden. A sok kínt, ami el kellett viselnie, nem irigylem tőle. Bár ő is nagyon büszke volt, hogy ő is kórházba megy és kanült kap, mint Apa! Gyökereiből kicsavart világ ez, hogy azt a példaképet mutatom a gyerekeimnek, hogy kórházba járok és otthon játszom. Persze már azt a képet sem szívesen mutatnám, ami azelőtt voltam, mert ha másra nem is, arra jó volt a betegség, hogy felértékelődjenek a családommal töltött percek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése