Hógolyó

2013-03-28 Csütörtök

Veszett nehezen telnek a napok. A tél ügyet sem vet arra, hogy már március végén járunk. Hullott a hó tegnap is, lehet ma is jön az égi manna. Persze kimegyek sétálni időnként, mert megvesznék a bezártságtól. Ebben a dupla ágyas szobában még külső ajtó sincs, hogy az ember kilépjen, nyújtózkodjon egyet, sétáljon egy picit aztán visszabújjon a melegbe.
Amikor járom a kórházi köröket, zenét hallgatok, vagy csak hagyom az agyam járni különféle dolgokon. Az utóbbi napok inkább minősülnek szanatóriumi ellátásnak, mint kórházi kezelésnek. Kezelés csak az az egy nap volt még március elején, amikor bejöttem. Aztán lassan - nagyon lassan - elkezdtem leépülni. Már-már azt hittem nem is fogok sose leépülni teljesen. Aztán, mielőtt elértem volna a padlót, kaptam Zarziót (fehérvérsejt-szaporítót), és azóta 2-3 naponta kapok is. Egyetlen nap kellett kapjak vörösvérsejteket és talán két alkalommal trombocitát. Azóta e két utóbbi tart egy minimális, de nem kritikusan alacsony szintet. Pontosabb libikókáznak az értékek egy alacsony tartományban. A fehérvérsejtek meg felugranak azután, hogy Zarziót kapok, aztán pedig esnek rohamosan. Sajnos nem tudnak megtartani egy elegendően jó szintet, a doktornő által elvárt szint alá esnek, ezért megint Zarziót kapok és kezdődik minden elölről. Ebben az állapotban leledzem már talán másfél hete. Egy ideig a múlt hét péntekben reménykedtem, mint hazamenetelben, aztán lett belőle e hét hétfő. Most a holnapi, pénteki nap a kitűzött dátum. De ezt már nem én mondom, hanem a doktornő is.
Azt mondja, hogy ha nem akarnak a fehérvérsejtek helyrejönni, kapok hazavitelre Zarziót, amit majd kétnaponta adagolhatok magamnak és jövő héten bejövök kontrollra. Akárhogy is, ezt az állapotot már a doktornő elmondása szerint is az okozza, hogy igen lecsökkent a csontvelőm teljesítőképessége a sorozatos kezelések hatására. Szerencsére még Zarzióval meg lehet pezsdíteni, de stimulálás nélkül alig-alig áll helyre. Kicsit a nyári grillezések jutnak eszembe, amikor már csak egy kevés hamu izzik a nagy szürke kupacból. Ha fújjuk, felizzik. De ha nem pezsdítjük, nem tápláljuk, hamarosan kialszik.

Most beszéltem a kölykökkel és az alábbi nótát énekelte Balu nekem. Állítólag Zéti is tudja énekelni, de a telefonba valahogy nem sikerült:
Macskaparancs a Youtubeon

Na szóval minden rendben van velem. Rendszeresen sétálgatok, kimegyek naponta legalább egyszer bevásárolni, vagy csak pár kört megtenni a kórházban. Nem vagyok beteg és már a fiaim is talán kifele másznak belőle, ezért remélhetőleg otthon sem kapok el semmit. A legtöbbet játszok és olvasgatok, néha sorozatot nézek, ezzel telnek el a napjaim. De talán holnapra már felpezseg kicsit az élet.