2013-03-06 Szerda
Most folynak le az utolsó cseppek a kezelésből és ha minden igaz, ezt követően már nincs több kezelés, csak leépülés, majd aplázia, majd felépülés. A fejem ködben van ezektől a szerektől és olyan öregesen érzem magam, fájnak itt-ott az ízületeim (bokám, térdem, vállam, csuklóm) és erősebben remeg a kezem.
Tudom, hogy ezek csak átmeneti hatások, a nagy mennyiségű méreg következményei. Aztán ezek pár nap alatt elmúlnak és jönnek az apláziás tünetek, a szájfájás, hasmenés, orrvérzés. Aztán az is elmúlik és mehetek haza.
A nap besüt az ablakon ilyenkor reggelenként, kicsit feldobva ezt az egyhangúságot. Andi nővér betoppant, viszi a kesztyűket a szekrényből, mert nincs már odakint. Folyik minden a maga útján. Mennyivel jobb volt Zétit ölelgetni reggelenként! Amikor játszom és leül mellém és mondja: Apa, ott megy a tégla, kapd el! Vagy ujjszopós Bendzsit, aki ugyan nem ül közvetlen melléd, de örül neki, ha odamész hozzá és átöleled. Macóról, a legnagyobbról már nem is beszélve, aki azonnal a nyakamba ül és eláraszt kérdésekkel. Ez mi? Mire jó? Mit csinálsz? Miért csinálod? Miért nem amazt csinálod? :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése