Nyári pörgés

2013-06-28 Péntek

Szinte úgy telnek a napok egymás után, hogy már követni sem tudom őket. Minden nap előre tervezett programok vannak. Sajnos a nagy világmegváltó utazási tervekből idén sem lesz semmi, mert az élet nem áll meg nyáron sem.

Eddig minden héten volt valami dolgom a kórházban, járok csütörtökönként ambuláns kezelésekre. Tegnap is voltam. A sejtszámaim szépen kerekednek, ha így folytatják, akkor heteken belül elkezdenék a fenntartó kezeléseket (nappali kórházban adagolt kis mennyiségű méreg). Másrészt viszont, ha így folytatom, annak jó következménye van, mert akkor a Csirke által nyert vizes-csúszdás-lubickolós hétvégét talán már júliusban kiélvezhetnénk.

Tegnap voltam a májas (hepatológus) doktornőnél is. Azt mondta, hogy a jelen (normál üzemi) vérképemben látható sejtszámaim és enzimeim alapján nincs jele semmilyen májbetegségnek. De persze ez nem jelent semmit, folytatjuk a keresést, hogy minden lehetséges okot kizárjunk. Májból történő mintavételre nem küld, mert az a jelen leukémiám mellett nem javasolt. Viszont adott időpontot endoszkópiára, ahol majd jól ledugnak egy csövet a gyomromba, és megállapítják, hogy van-e ott bármi elváltozás, és ami a májorvost különösen érdekli, hogy vannak-e visszereim a gyomor és a nyelőcső találkozásánál, mert az májkeményedésre utal.
Közben kell egy 24 órás vizeletgyűjtést is végeznem, amit meg abból a szempontból fognak megvizsgálni, hogy mennyi rezet ürítek egy nap. Ez is valamilyen májbetegség kizárását segíti elő.
Egyébként Arányi doktornőhöz járok a hepatológián, nagyon kedves, rendes, jószívű és ami a legfontosabb, hajlandó picit beszélgetni a dolgok hátteréről, hogy mi miért történik és mitől mit várunk. Mire számíthatok, ha ez egyik vagy másik vizsgálat negatív lesz, vagy hogy mire kell számítsak az egyes vizsgálatokon.

Hát ennyit a dokikról. Én fizikálisan egyre javulok. Olyan ugrásszerű fejlődést, mint amit a héten a sejtszámaim mutattak, persze nem érzek, de már hozzászoktam, hogy a sejtszámok és az én közérzetem között csak közvetett viszony van. Van már erőm mozogni, sokat sétálok, sőt kirándulni is voltam Bendzsivel és Zétivel a Vitányvárnál. És fel tudtam kaptatni a hegyre, persze némi pihenőket beiktatva. Kicsit mostanában szédülök és a fejem sem százas, de remélem hamarosan elmúlik. Bringára ezért nem ülök. A lábaimban sajnos estére mindig felgyűlik a víz és nagy elefántbokáim szoktak lenni. Fogok venni gumiharisnyát, hogy ne lebzseljen ott a víz a bokámban. De remélem majd ez is elmúlik, ha teljesen visszaerősödök.
Mentálisan lassúságot érzek és elég gyenge a rövid távú memóriám, mindent, ami fontos, le kell írnom, vagy beletennem a telefonomba, mert egyébként menthetetlenül elfelejtem.
A hosszú távú memóriám meglepően ép, pont a héten történt, hogy Balu olvasta a Harry Pottert, ami tele van különleges karakterekkel és nevekkel. Néha rákérdez, hogy melyik micsoda, hogy mennyire emlékszem arra, amit 6 évvel ezelőtt olvastam. Meg kell hagyni egész részletesen emlékszem mindenre. Érdekes, hogy csak a rövid távú memória szűkült be ennyire.

A szürke hályogom még megvan, ilyenkor nyáron nagyon zavaró tud lenni, de gyelőre nem kezdtem vele semmit így is van bőven történés, nemhogy még annak is folyamatosan utánna kéne járni.

Egyébként most itt vannak nálunk Rékáék, akik egy ismerős család négy gyermekkel. Réka és Csirke osztálytársak és jó barátnők voltak anno, innen a kapcsolat. Sajna Balu most hittantáboron van és én is néha el kellett rohanjak, de már nagyon régóta vártuk őket, évek óta szerveződik ez a vizit. János (Réka férje) háziorvos Kecelen, ő is sokat segít a betegségem értelmezésében, jól el lehet vele mindenről beszélgetni. Most épp még alszik a nép, azért tudok blogot írni. Kár hogy nem maradnak sokáig, már ma menni akarnak, pedig most kezdődik a Víz, Zene, Virág fesztivál teli programokkal. Tegnap megvolt a kötelező városkör a Dottón és fagyiztak is, Csirke pedig igazán kitett magáért, szokatlan rend és kajacsodák várták őket. (Persze ez Papáéknak is köszönhető, mert ők vállalták a gyermekfelügyeletet).

A hétvégén megyek a Balcsipartra, céges workshop lesz, ahol végre megint láthatom majd a kollégákat, és talán kicsit képbe kerülök a cégen belüli folyamatokkal kapcsolatban és talán formálódhatna az is, hogy nekem hol lehet helyem, ha visszatérek. Ugyanilyen fontos persze a saját elvárásaim, terveim igazítása a valósághoz.

Múlt héten egyébként már többször voltam vízparton, de nem mentem be, csak hűsöltem egy-egy fa árnyékában, amíg a többiek pancsoltak.

Na, már írtam eleget, de még ennyit tudnék írni, ha nem lennének feladataim. Mielőtt még a nép felkel, el akarok ugorni tejért, meg intézni kellene János autójához valami szervizet is, mert nem húz az autó és kigyulladt a szervizlámpa, félnek vele elindulni haza Kecelre. Na pá!