Szarul, de büszkén

2012-08-03 Péntek

Kicsit összefolynak az elmúlt hét eseményei, nem biztos, hogy minden történést el tudnék helyezni az időben. A leglényegesebb változás vizesedésemet és így a súlyomat illeti,
Amikor legutóbb a kórházba kerültem, 101 kg volt a súlyom. Hogy pontosan melyik gyógyszerezés tette velem, azt nem tudom, de 3 nappal ezelőtt már 110 kg fölött voltam. Az elefántlábak óriásiak voltak és én pedig nem láttam a kiutat. Aztán egyik nap jók lettek a vérnyomás-eredményeim és délután meg is kaptam az első 12 órás Fluron (vízhajtó) infúziómat. Ezelőtt is kaptam kisebb mértékben Fluront és azt hittem, hogy ez a szer rám nem hat. Tévedtem.A 12 órás infúzió úgy kifacsart, mint ahogy a citromot szokás. Aznap pisiltem 8 litert és 6 kilóval csökkent a súlyom. Ez már érezhető javulást hozott, de még hátra volt egy kör. Másnap meg is kezdtük a második kör Fluront, de igen hamar elhatalmasodott rajtam a remegés. A remegés úgy képzeljétek el, hogy olyan szinten önálló életet élnek a kezeid és a lábaid, hogy esély sincs kontrollálni őket. Elsőként akkor vették kritikusnak as problémát, amikor az egyik súlyméréskor nem tudtam felállni a mérlegre, annyira irányíthatatlanul remegett a lábam. mindehhez akkor már egyensúlyérzék-probléma kapcsolódott, azaz nem tudtam egyenesen állni.
Azonnal kiterjesztették a 12 órás Fluront 24 órásra és a kisebb adagolás részben meghozta a  gyümölcsét, csökkent a  rángás intenzitása.
Azóta ugyan járt itt egy idegorvos és megnézte, mit művelek. Semmi értelmesre nem jutott, javaslatokat tett az orvosoknak. Azóta is fennáll ez a remegés, ha jól kialszom magam alábbhagy, ha stressz alatt vagyok (ahol stressz egy film megnézése is, mert mozgókép), akkor nehezebb a helyzet.
Aztán végül a 24 órást sem fejezték be, mert már látták, hogy a második facsarás túllő a célon. Amikor abbahagyták 98 kilós voltam. Csont és bőr. A kezeimet még sose éreztem ilyen könnyűnek és törékenynek.A lábaim is összefonnyadtak a vízhajtástól. Egyedül a bokáim tartották magukat többé-kevésbé, azok a rákövetkező napon simultak ki.

Mára már szerencsére túl vagyok a vízhajtáson, sokat kell innom és ennem, amiek csak részben teszek eleget, és ezért nyaggatnak a nővérek is és Csirke is.

A staphilococcus aureus-ról nem tudok semmit. Bár az utolsó két napban már nem volt kemény a székletem, és nagyon nehéz belém tukmálni az ételt, az egyelőre passzív állapotban van.

Tüdőgyuszi: Néhány helyen furcsán fáj a mellkasom, főleg levegő beszívásnál, de egyelőre semmi komoly. Remélem hamar túlesek ezen is..
A szájfájás még mindig megvan, de már csökken annak is az intenzitása
Szóval a harc az egészségemért még nem zárult le, holnapra akár javulhat, akár romolhat az állapotom.

Ja, ma elvittek szívultrahangra, ahol a doki szóban úgy foglalta össze, hogy motorikusan minden funkció rendben, nem telepedett rá a baktérium a szívemre. Hurrá+

A hét folyamán volt itt Öcsi és Zsuzsika, Papa és Mama, no meg Csirke is, szóval nagyon szépen köszönöm, hogy eljöttetek és tartottátok bennem a szuszt!

Most már megállíthatlanul fogy ki belőlem az erő és helyét a fáradság tölti ki, ezért mára ennyit írok, remélem nemsokára újra tudok írni.