Restart

2013-05-21 Mi is van ma? Kedd

Üdv megfáradt vándor örülök, hogy ide tévedtél és a blogomat olvasod. Megint bent vagyok a kórházban, mert a Dolgos főorvos űr volt olyan szokatlanul rendes, hogy hazaengedett hétvégére. Vagy inkább fogalmazhattam volna úgy, hogy meghajlott a sejtszámok egyértelmű alakulása előtt? Ki tuda. Mindegy is. Lényeg, hogy hazamehettem és tegnap reggelig ott is voltam.
Élveztem nagyon az otthonlétet az idő csodálatos volt és ugyan a lábszáraim és a bokám még mindig úgy fájtak reggelenként, mint korábban, más komolyabb bajom nem volt. Egyébként tegnapra már egészen embernek kezdtem érezni magamat. Az étvágyam is jó volt, volt is erőm tenni-venni. Persze az erőt relatíve kell érteni, mert tíz perc fűkasza-cipelés után kidőltem, mint a kivágott fa.
Merthogy persze füvet is vágtam, szép hosszú overálban, nehogy egy elrepülő kődarab felszakítsa a bőröm. Persze biztos így sem szabadott volna, de akkor meg dögunalom lett volna az otthonlét. A vakítóan szép késő tavaszi napot elkerülve inkább délelőtt és késő délután tevékenykedtem. Könnyen barnulok, de ez egyben ugye most átok is, mert a bőröm ilyen állapotban érzékeny a napfényre. Fűnyírás mellett grilleztem is vasárnap. A megszokott fenyő épületfa mellé feltettem cseresznye ágakat is, ami a részben kiszáradt cseresznyefánkról származik. Tisztán észrevehető a különbség a kétféle fa között. Én már hozzászoktam a fenyőhöz, a gyors, de rövid tűzhöz, a nagy hőhöz, amit lead. A cseresznye viszont lassan ég, parázslik, apránként hamvad el. Másként kell használni.
Finom grillkolbászokat és csirkemellet sütöttem roston a jól megszokott saválló lapunkon. Nagyon finomra sikerült szerintem, de nem hallottam rossz szót azóta sem a sütésemről. Pedig fújt a szél is és ahogy említettem, kicsit szokatlanul égett a cseresznye, néha nem tudtam belőle kihozni azt a meleget, amit szerettem volna.
Kapirgáltam is és kiegyeltem a répát, mert már kezdenek megerősödni és veszettül sok van egy sorban. Ez tanulság magamnak, hogy nem szabad ennyi magot ültetni egy sorba, mert bár ki semmi piszoknak tűnik, mikor elszórjuk, de szépen nő, erősödik és aztán nincs szive az embernek kiölni annyi szép példányt. Mgé most is meghagytam egymás mellett 2-3 tövet, azt majd két hét múlva újra meg kell ritkítani, amikor már látszik melyik húz, melyiket érdemes megtartani.
Kapálgattam a zöldségesben és próbáltam kicsit jobban megismerni a földet és a növényeket. Eddig sajnos mindig elég kutyafuttában kertészkedtem, de érdekel a téma. Mit mivel lehetne kombinálni, mit hogyan kell kezelni, óvni. Az jól látszik, hogy bár dolgozni akarok, de szeretnék otthon is lenni és többet foglalkozni a kerttel.
Ahogy egy régi szakadt könyvünk címe mondta: "Nagy öröm a kiskert!" És így is van. Persze nem ártana azért a kerítést sem pótolni, mert az már kevésbé lesz öröm, ha a munkám gyümölcsét más fogja elfogyasztani. Nem mintha ellenemre lenne, hogy a szomszéd gyermekei egészségesen táplálkozzanak...
Kerítés ügyben megmondom mi van: semmi. Amióta bent vagyok nem igazán foglalkoztam a tátongó ürességgel, amit ott van. Nagyon úgy tűnik, hogy nem tudok semmit sem kiverni a szomszédból. Cserében ő sem belőlem, de ez nem vigasztal. A jogszabályok és a hivatalok nem támogatnak abbéli szándékomban, hogy legyen kerítés. Fizess paraszt!
Eldöntetné a kérdést, ha biztos munkám lenne, mert akkor azonnal kitermelem azt a pár százezer forintot, ami a dolog kóstál. De így? Szánjam rá a megtakarításaim egy részét? Lehet, hogy ez az egyetlen megoldás.
Amúgy Anyuka nagyon finomakat főzött, amikor otthon voltam és még Csirke is kitett magáért, csinált darázsfészket, míg mi kint a tóparton piknikeztünk.
Akarom mondani piknik. Egy ideje nyavalyogtam már Csirkének, hogy menjünk ki sütögetni valahol az erdőre, de süket fülekre találtam. Mindig volt valami oka annak, hogy miért ne most. A huszadik alkalom után aztán leesett a tantusz, hogy mi a csudának vesződök én ezzel a nővel, elmegyek nélküle. Ha sosincs kedve, akkor biztos meghúzódik neki mögötte valami ok, ami miatt nem akar jönni, de az én feladatom nem az okok feltárása, hanem a sült szalonna befalása. (Nyamm!!)
Így aztán megkértem Bendzsit, aki ebben a dologban társamul szegődött és jó partnerként intézkedett addig míg én az ebédet sütögettem a grillen, hogy rakja már össze azokat a dolgokat egy nagy kék szatyorba, amikre szükség lehet. Vittünk plédet, tűzgyújtó szerszámokat, késeket, kenyeret, zsírt, vizet. Sajnos szalonnát nem, mert úgy tudtuk, hogy nincs otthon. És mint utólag kiderült legközelebb érdemes metszőollót, kis fejszét vinni a tűzrevaló begyűjtéséhez. Szóval miután mindez megvolt, (Remélem nem hagyok ki semmi fontosat.) indultunk is a tópartra. A jelentkezési koreográfia a szokásos volt: Bendzsi jön: Hát persze!, Zéti válaszra sem méltat, mikor rákérdezek, Balu nem jön, ő inkább olvas. Úgy legyen. Akkor hárman megyünk. Ekkor leesett Balunak a tantusz, hogy várjál már, így kiesek valami fontos buliból? Na ne! És jött.
Szóval elmentünk mind a négyen, mi fiúk. A csajokat otthon hagytuk.
Lementünk a tópartra, ott hátul a volt szabad strandon van egy tűzrakó hely, ami kiváló, pont erre a célra való. Volt is némi tüzifa és szerencsére akadt nyárs is, így nem kellett magunknak faragnunk. (Jegyzet magamnak: A nyársakat majd érdemes lenne elkérni Papáéktól legközelebb.)
Tüzet raktunk, sütögettünk, ettünk. Kiraktuk a plédet, azon ettünk és utána azon kártyáztunk is. (Ja, ezek szerint vittünk kártyát is.) Jó volt. Annyira jó volt, hogy még a kölykök meg is dicsérték, hogy milyen jól érezték a pikniken magukat. Megyünk legközelebb is!
Ehhez kapcsolódik a kérésem, ha tudtok szép tűzgyújtó helyről, ahol lehet tűzrevalót gyűjteni és van víz is mosogatni, meg tüzet oltani, akkor lécci tegyétek már fel ide kommentként! Köszi
Így legalább lehet túrákat szervezni a tűzrakóhelyhez és eltölteni egy szép délutánt. Kizárólag fiúbuli!
(A lányok meg addig szőrteleníthetik a lábukat, vagy süttethetik a hasukat a napon, vagy inkább preferáltan süthetnek a megfáradt férfinépnek finomságokat! :-)
Visszafele Balu mackó az anyjának akart kedveskedni és szedett egy rakás bodzavirágot. Most érik, tele vele az erdő és az ösvények! Nagyon finom lötyit lehet belőle csinálni...
Szóval nem vittem GPS-t és ezért nincsenek koordinátáim, de ha valaki más is szeretne piknikezni, akkor a tűzrakóhely a minden tatai által ismert régi szabadstrandon van. Autóval is megközelíthető. Autóval Tatáról Remeteség felé haladva a Gottwaldtól 50 méterre vissza balra vezet egy út az erdőbe. Azon kb. kétszáz métert kell még jönni, ott lehet a csapnál parkolni. A városból pedig a tóparti sétaúton adja magát a dolog az erdei aszfaltos rész után, a csapnál.
Na, most hogy így megint megtöltöttem pár oldalt szöveggel és ezáltal elvettem Tőletek újabb súlyos perceket, azt hiszem befejezem. Még egy fél mondat a státuszról. Folyik belém a víz, lúgosítanak a második körre. Minden rendben.Két hét múlva karácsony. :-)