2013-05-11 Szombat
Még csepeg a fejem felett a szerelékbe az antibiotikum (Targocin), arra várok aztán talán mehetek aludni.
Van a jobb lábamon egy kiterjedt sebes rész, amit úgy sikerült oda applikálnom, hogy elestem a bringával még múlt hét végén, amikor haza lettem engedve. Sajnos lassan gyógyul, ami nem lenne olyan nagy baj, ha időközben nem kapom meg a kezelést és ezért ne lenne a közeljövőben várható a sejtszámaim drasztikus esése. Az pedig éppen nem tenne jót a sebgyógyulásnak, így most azt a mágiát próbáljuk végrehajtani, hogy felgyorsítsuk a sebgyógyítást úgy, hogy a sebek elfogadható állapotba kerüljenek még az előtt, hogy a sejtszámok leesnének. Na hát ezt a bonyolítást okoztam magamnak azzal, hogy eldőltem a bringával.
Egyébként úgy estem le a bringáról, hogy nem szálltam ki az ülésből, hanem onnan lábujjhegyen állva próbáltam - álló helyzetben - függőlegesen tartani a bringát, ami nem sikerült maradéktalanul. :-)
Node sebaj, mert mindez akkor történt, amikor Zéti bebizonyította másodszorra is, hogy ő már nem baba, hanem kisfiú, mert már tud biciklizni. És tényleg. Az elinduláshoz még némi segítségre van szüksége, de a megállás már alapvetően megy és a haladás is tökéletes. Persze nem a héten vágunk neki valami hosszabb kerékpárostúrának vele, de a nyárra már tervezek hasonlót.
Visszatérve a kezelésemhez, hétfőn bejöttem és előlúgoztak, kedden és szerdán megkaptam a mérgeimet, azóta csak lúgozva vagyok (naponta kétszer egy liter) és Forinátot kapok (naponta négyszer, 6 óránként), ami arra jó, hogy megvédi a nyálkahártyáimat (gyomor, száj, orr, stb.). MEg arra is, hogy miatta este tíz előtt nem fekhetek le és reggel 4-kor már ébresztenek.
Mi volt itt Öcsi, tegnap Papa, azelőtt Csirke, holnap meg Czangi látogat, szóval van nyüzsi és ez nagyon jót tesz a hangulatomnak. Egyébként sok problémám nincs, csak a mérgezés napján éreztem magam szörnyen, fájt a fejem, hányingerem volt. Amióta a méregszint alábbesett, nincs komoly gondom.
Ez a kezelés egyébként szakasztott mása a tavaly november végi-decemberi kezelési ciklusomnak. Ha szeretnétek tudni mi vár rám, olvassátok vissza a tavaly év végi blogbejegyzéseket. Dióhéjban nem sok jó, a második kétnapos mérgezést követően extra alacsony vérsejtszámok következnek, amik miatt mindenféle bonyodalmak jelentkeznek, ez legutóbb szédülésben, teljes fizikai leépülésben öltött testet. DE aztán vége lesz és talán június közepétől szabad leszek már mint a madár.
Na nem viszem túlzásba, mert már le is csepegett és mehetek is végre aludni. Jó éjt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése