2012-02-09 Szombat
Tegnap már nagyon haza szerettem volna jutni, de aztán nem engedett a doktornő, mert túl sokat esett a fehérvérsejt Zarzió nélkül. Mielőtt hazaengednek, mindig végeznek egy ellenőrzést, hogy fehérvérsejt-szaporító (ez a Zarzió) nélkül milyen a vérképem. Hát most ezen a vizsgán elbuktam, ezért még maradok. A mai vérképem ha jó, akkor hazamehetek és csak hétfőn látom a kórházat viszont.
Nem is volt olyan nagy baj, hogy nem kerültem haza, mert így dolgozhattam. Jó tett a szellemi torna, csúnyán el is fáradtam tőle. De azért bírtam végül. Csak hát olyan szerencsétlenül jött ki Czangi látogatása... Már egy hónapja nyaggatom az öregfiút, hogy jöjjön el látogatni. Ha mást nem, legalább a könyveit vigye el, mert Csirke nyaggat már egy ideje, hogy miért szállítgatom mindig a kórházba és haza a könyveket, mért nem adom vissza a gazdájának. Na, most már megint hazafele menőben vagyok, rákérdeztem, nem tud-e este benézni. De, tudott. Ő el is jött, ahogy ígérte, én viszont éppen a doksigyártás utolsó simogatási fázisában voltam kiküldés előtt. Így csak pár percet tudtunk beszélni, pedig lett volna téma dögivel. Ezúton is üdvözlöm minden Telekomos ismerőseimet és barátaimat, akikkel volt szerencsém együtt dolgozni! Hallom Czangitól, hogy jól vagytok és szívtok továbbra is az aktuális projektjeiteken! Kitartás! Nincs már messze a következő projekt!
Na nem akarok gonosz lenni, mert én is így éltem az életemet, projektről projektre. Minden projektnek voltak húzós időszakai. És minden projekt után jött egy újabb. Ahol megint csak húztuk az igát. Azzal a felszólítással, hogy most kell megtolni, hogy elérjük a következő mérföldkövet. És toltuk. És elértük. Mert mérföldkövek mindig vannak. Ugyan a tapasztalat az, hogy nem akkor érjük el őket, amikor tervezték az okosok. Mert a terv arra való, hogy legyen mit rágnia a mindenkori projekt mindenkori menedzsmentjének. A terv csak egy viszonyítási alap, hogy legyen mihez képest csúszni. Ha a terv jó, akkor segít abban, hogy milyen lépéseket nem kéne elfelejteni. De nem mindenható! A terv változik. A másik mágikus szó a szkóp. Azaz, hogy mit akarunk megcsinálni, mi a cél. Amikor az okosok terveznek, nagyot akarnak harapni rövid időn belül kevés erőforrással. (Tényleg van ez a szó is: erőforrás. Minden és mindenki erőforrás. Barátom, aki ezt olvasod, Te is egy erőforrás vagy, ha projekt közelébe kerülsz.) Az ősöreg szabály szerint a szkóp az idő és az erőforrás valamelyikével mindig gond van. Ilyenkor első lépésként megpróbálnak kihajtani többet az erőforrásokból, és több erőforrást felvenni. Viszont a többlet erőforrás többlet költség, amit korlátoz a büdzsé. (Ez is de szép magyar szó!) A büdzsé a pénztáránk mélysége. Azaz, hogy mennyit tudunk költeni.
Ha már ez erőforrásokon nincs mit tolni, akkor kerül elő a szkóp és a határidő. Attól függően, hogy a felsőbb menedzsment mit visel el jobban, szoktak határidőt tolni, vagy szkópot csökkenteni. És aztán ez a játék megy unos-untalan. Nem lehetetlen, persze, hogy valamilyen megmagyéarázhatatlan okból a szkóp, az erőforrás és a határidő egyensúlyba kerül. Ekkor szokott megkezdődni a szkópfújás, vagy az erőforrás-visszatartás, ha ezt megneszelik a menedzserek. A szkópfújás az, hogy növelni akarják a projektben lefedett feladatok körét. Többet-szebben-jobban. Ezért a projektvezetés szempontjából fontos, hogy még ha jónak tűnik is a terv és úgy tűnik, hogy a három tényező egyensúlyban van, azt kell elhitessük magunkról, hogy ég a ház. Persze az se jó, ha azt gondolják, hogy nagyon ég a ház, mert az olyan, mint farkast kiáltani. És a végn majd akkor sem fogunk tudni segítséget kérni, ha tényleg égni fog. Úgy kell éreztetni, hogy kicsit ég a ház. Csak pont annyira, mint a többi projektnél is.
Jaj-jaj hova tettem a fejem, hogy projektekről mesélek nektek. Merthogy úgyis láttatok már ilyet, sok újdonság nincs benne. Aki meg nem látott annak jó. És annak meg mért rontsuk el a kedvét?
Szóval írok inkább valami másról. Csak az kérdés, hogy miről. Sajnos a kölykeimet már hetek óta nem láttam, így róluk nem tudok mit. Pedig ők rengeteg témát szolgáltatnak. Tálcán hozzák.
Most csak egy dolgot tudok, ami érdekes. Szeretnénk menni nyáron biciklitúrára. Eddig a Balaton merült fel, mint célpont, de semmi sem biztos. Az első megoldandó feladat ezzel kapcsolatban Kismacs (Zéti) bicikliztetése. Ugyanis őt eddig egy gyerekülésben cipeltük, ha bringázni mentünk. De már kezd túlsúlyos lenni és kicsi neki a gyerekülés. Szóval kinőtte, na. De bringázni még nem tud. Ha nagyon bele is húzunk a biciklizés gyakorlásába tavasszal, akkor sem hiszem, hogy fel tud nőni egy többnapos biciklitúrához nyárra. Megoldás lehetne egy félbicikli. Tudjátok, olyan bringa, aminek csak hátsó kereke van, a kormánynál viszont van egy rúd, amit a vontató felnőtt bicikli ülésrúdjához lehet rögzíteni. Ez most egy-két évig hasznos dolog lenne, de biztos, hogy nem ruháznék be ilyenbe. Elegem van a ház körül a haszontalan eszközökkel, kacatokkal, amiknek céljuk és értelmük volt valaha, de már nem aktuálisak, és csak kerülgetjük őket. Gyerekjátékból szerintem múzeumot tudnánk nyitni. A könyveknek nem elég egy kb. 2 köbméter kapacitású nagy szekrény. És Csirke tegnap is jött és hozott még két böhöm nagy könyvet, hogy nézzem meg, most vette akciósan.
Közben beszéltem Ágival az unokatestvéremmel és elvállaltam, hogy megnézem a szakdogáját. Idézek belőle egy mondatot: "Az 1-es típusú cukorbetegek β-sejt vesztése
mellett fontos, jelenleg is kutatott tényező a betegség kórélettanában a hasnyálmirigy
α-sejtjeinek abnormális glukagon szekréciója." A kötőszavakat egész jól értem! :-) De azért találok benne itt-ott elírást, azokban tudok segíteni.
Röviden most ennyit. Még mindig várom a vérképemet, hogy kiderüljön hazamehetek-e ma. Ha nem, akkor fogom magam és sétálok egy nagyot, mert én már tök jól érzem magam. Persze az láttam, hogy odakint sok a beteg ember, így emberek közé nem megyek.
Még annyit, hogy szegény Pali bá mostanában rengeteget alszik. Ami egyrészt jó, mert átalussza a beteg időszakot, másrészt viszont zavaró, hogy szinte mindig alszik. Napi 4-5 óra ébrenlét az nem sok. De azért jól viseli a dolgot, nagy baja nincs, azon túl, hogy nyomott. Nekem is volt hasonló kezelésem és nekem se volt egy leányálom.
Na csók!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése