Februári jóllét

2013-02-19 Kedd

Jó dolgom van. Hazaengedtek, és most minden kerek.

Olyan sebességgel pörögnek le a naptáron a napok, hogy az szinte követhetetlen számomra. Már egy hete hazaköltöztem és már előtte is itthon töltöttem a hétvégét (kimenővel, még nem záróval). Ehhez képest szinte még nem csináltam semmit. vagyis persze, minden nap teszek ezt-azt, és lefoglalom magam.

Most például Piroscsíkba keresek rugót. Merthogy a szerencsétlen autó nehezen viselte a múlt heti hirtelen felmelegedést és eltörött a jobb első rugója. Szerencsére álló helyzetben, éjjel. Előtte való nap jöttem le Tatára az 1-es úton és szerencsére ott semmi baja nem volt. Azóta utána is olvastam a dolognak, és ismert gyártási hibáról van szó, de mivel szinte mindig állóhelyzetben jelentkezik, nagy hőingadozáskor, ezért nem tartják veszélyesnek.
A Ford ingyenesen javítja, erre rá is kérdeztem. Ebből a szempontból tényleg rendesek. Viszont a márkaszervizbe szállíttatást nekem kell megoldanom és várhatóan plusz költség is felmerülne (toronycsapágy csavar csere - 12 eFt). Viszont van egy futóműszervíz is velünk szemben, ahova szállíttatás nélkül el tudnám juttatni az autót, ott a szerelés 4eFt plusz persze a rugó ára, ami 10 alatt aligha lesz meg. Szóval az ember hazajön, hogy kapjon a nyakába problémákat, amiket megoldhat és lekösse magát velük.

Orvosilag minden rendben velem. Kicsit nehezen akartak helyreállni a sejtszámok. Már a kettővel ezelőtti héten is minden rendben volt velem (akkor még a kórházban), de a sejtek nagyon bizonytalanok voltak, az amúgy sem erőteljes emelkedést többször esés szakította meg. Végül hétvégére hazaengedett a doktornő, és a hétfői vérképem jobb is lett. De hétfőről keddre ott kellett maradjak a kórházban, mert a doktornő szabin volt. Kedden akartam hazajönni, erre megint esést regisztráltunk. Végül mégis hazajöhettem, azzal a mondással, hogy pénteken vissza kell menjek kontrollra. Péntekre viszont már megint nagyot emelkedtek a számok. Sőt mi több, olyan nagyot emelkedtek, hogy a doktornő bepótolta rajtam az elmaradt lumbálásomat is. Ez némi fejbéli zavart okozott ugyan a hétvégére, de mostanra teljesen elmúlt. Hosszú a sztori tudom és száz szónak is egy a vége, a lényeg az, hogy itthon vagyok és most jók a sejtszámok.Még az ambuláns ellenőrzés alól is felmentést kaptam, így most addig nem kell menjek, amíg fel nem hívnak, hogy illene megjelennem. Tudom, ilyenkor kell gyorsan telefonszámot cserélni. :-)
Egyébként a doktornőm most lebetegedett, mert ma este tartana előadást a CLL-ről, ami most emiatt elmaradt. Remélem nyerek egy pár napot ezzel is és még maradhatok itt.

Egy kis intermezzo. Itt ülök a nappali közepén a karosszékben, itt gépelem a blogot. Csirke nézegeti Balázs füzetét, és megakad a szeme egy jegyen.
- Balázs, mi ez a kettes?
- Látod Mami, egyre jobb vagyok, régebben folyamatosan csak egyeseket hoztam!
:-) Minden relatív.

Balu is jól van. Lényegében úgy lép és jár, mint mindenki más. Nem látszik a járásán, hogy fém van a csontjai között. Elméletileg a héten távolították volna el a rögzítőkapcsokat, ezért voltak hétfőn Tébányán Papával. Az orvos bácsi előjegyezte Balázskát altatásos műtétre március elsejére, 28.-ai befekvéssel. Jövő hét végéig még benne marad a vas, de ahogy mondtam, már nem kúszik-mászik, stabilan lép. Igazából messzebbre nem hajlandó sétálni és súlyt sem hajlandó vinni, de egyébként minden rendben.
Macó az imént csinált nekem egy finom forró csokit és tejszínhabbal, meg csokitörmelékkel a tetején szervírozta. Nyami! Nagyon fincsi volt.

Most épp a háziját írja a konyhaasztalnál és közben énekelget valamit. Az asztal másik oldalánál Csirke görnyed, ő is valami matek példát próbál megoldani és néha ide jön hozzám kérdezgetni. :-) Bendzsi is Zéti egy, a szőnyegre terített pokrócon játszik kinder tojásos kacatokkal. Én még mindig a karosszékben ülök egy pár lépésnyire tőlük. Anyuka pedig itt ül a hátam mögött a kanapén és olvas valamit.
Persze mire leírom ezeket, a konfiguráció már meg is változott, Bendzsi is az asztalhoz került, kiderült, hogy van még elmaradt házija.

Holnap reggel Balunál nyílt nap lesz, bemehetünk az első három órát megnézni. Nyelvtan - tesi - matek. Ez a sorrend. Érdekes volna a nyelvtan és a matek is, de közte a tesi kevésbé, tekintve, hogy Balu most nem tornázik. Valószínűleg csak a harmadik órára, matekra megyek majd be, előtte még intézek néhány ügyet telefonon.
Ma délelőtt sétáltunk egy nagyot a tó körül Papával, Mamával és Anyukával. Jól esett nagyon a séta és jól is bírtam. El kell kezdjek minden nap mozogni az itthonlétem alatt. A séta után (11 fele) ettem egy pár falatot és már siettem is a fogorvoshoz. Ahhoz képest, hogy délre lettem előjegyezve, alig egy órával később, egykor kerültem be a szobába. Hamar letudta a fogaimat, csak egy gyors tömésről volt szó. Fuji 9-es tömést kaptam és lakkozást is, potom 5 eFt-ért.

Közben Balu és Bendzsi teljes egyetértésben énekelget az asztalnál, házi feladat írást mímelve. A dal az 'Egy boszorka van...' kezdetű nóta, melyet Balu szövegszerűen énekel, Bendzsi meg csak danolászik, nem sok fogalma van a szövegről.

A napokban elért egyik legkomolyabb előrelépésem az itthoni Wifi hálózat megreformálásához köthető. Hibás volt az az eredeti koncepcióm, hogy  egyetlen Wifis routerrel le fogok fedni egy ekkora házat. Egy ideje már tisztában vagyok ezzel a helyzettel. Fura módon a ház két átellenes végén szoktunk internetezni.  A nappaliban és a dolgozó/alvós környékén. Ha az egyik vagy a másik végpontba teszek masinát, akkor az átellenesben nincs jel. Így most hosszú idő után rászántam magam egy újabb router vásárlására és ezzel megoldódott a ház lefedése. a két gócpontban van egy-egy router és ezért mindenhol pöpec a jel. És persze van egy harmadik is, ami összeköti ezt a kettőt és a vezetékes hálózatot adja fentről, a tetőtérből.

Most hirtelen csend lett. A három gyerek különösebb ok nélkül eltűnt valamelyik szobában. Itt maradtunk mi "öregek" a nappaliban.

Akárhogy is, jó itthon. Szeretek itthon lenni. Ez egy idill most nekem. Persze tudom, így nem sok értéket termelek és ezért fizetésem sem lesz, de ennek ellenére jó. Múlt hét végén megint dolgoztam egy pár órát és megtapasztaltam, hogy bármennyire is okos tud lenni az ember, amikor nincs stressz alatt, a stresszkezelés nem egyszerű dolog. A stressz megfog és erősen szorít belülről és addig, amíg ki nem elégítettem a magamban felgyűlő csinálhatnék vágyat, nem tudok túllépni rajta. A stressz nehéz uraság. És a gáz az, hogy a most egyértelműen magamat stresszeltem. Előzetesen már felvezettem a munkatársaimnak, hogy nem akarok a héten dolgozni, mert itthon leszek és a családommal töltött időt akarom élvezni. Szóval mondhattam volna könnyedén nemet. De nem tudtam. Az derült ki a kommunikációból, hogy szükségük van rám. Nem volt lelkem a trutyiban hagyni őket. Úgy éreztem, ki kell vennem a részem a probléma megoldásából. A bajtársiasság miatt. Mindenki egyért. Másrészt vannak dolgok, amikhez értek. Sok olyat csináltam már és ezért tudok róla írni. Míg valaki másnak előbb meg kéne tanulni a témát, hogy egy fele annyira valósághű leírást alkothasson róla.

Már visszajöttek. Balu engem nyaggat, nem képes lenyugodni. Állandóan lökögeti magát itt mellettem a nagy szürke tornalabdán és kérdez. Amikor megkérem, hogy ne kérdezzen, mert szeretnék blogot írni, megkérdezi, hogy miért nem tudok blogot írni, amikor kérdez? :-)

Tényleg. Nem írtam a Fazekas-bálról. Szombat este ugyanis Csirkével bálban voltunk. A kölykök (és Anyuka is) addig Papáéknál aludtak. Nagyon jó volt a bálban, sokat táncoltunk. Bár szokás szerint kissé magamra vontam először a figyelmet a nagy kopasz fejemmel. De aztán sokat táncoltunk. Olyan sokat, hogy én már nem is bírom. Leülök inkább pihenni és Csirke kint ropja még a tánctéren néhány másik anyukával.  De aztán kilihegem magam és megyek én is vissza. Volt persze vacsi is, de szerintem az inkább átlagos volt, mint jó. Aztán éjfélkor tombola volt. Mi is olyan cuccokat ajánlottunk fel tombolára, amit már nem használnánk, ezért féltünk, hogy mások is hasonlóan tettek, és vajon akkor mit fogunk nyerni. Csirkében persze ilyenkor is dúl a nyereményéhség. Mindegy mit, csak nyerjünk! Hát nyertünk. Volt öt szelvényünk, abból az egyiket kihúzták. Kaptunk egy üveg vodkát. Azóta azon filózok, mit is lehet kezdeni egy üveg vodkával egy töményet nem fogyasztó családban? Gondoltam már gyújtósnak nyáron a grillezéshez, vagy hogy beöntöm Piroscsíkba a benzinhez. De persze ezek egyike sem működik, mert túl sok a víz benne. Pedig eredeti ukrán zárjegy van rajta.

Zéti egy percre eltűnik. Majd jön vissza:
- Mami! Mami, sajnálom, de összepisiltem a harisnyám!
(Még mondják, hogy Zéti nem jól nevelt kisfiú! :-)

Na mára ennyit, mert folyamatosan nyaggatnak mindennel. Legfőképpen Csirke és őt nem tudom lerázni. Bocsássatok meg, ha nem írok olyan gyakran, mint kéne!