Enyeden

2012-10-29 Hétfő

Sziasztok, már idejét sem tudom mikor írtam nektek utoljára. De most itt vagyok Enyeden és úgy számítom itt lesz időm megírni az elmúlt napok történéseit. Nemrég, augusztusban már voltunk Enyeden, de lejöttünk megint. Az őszi szünetet itt töltjük. A szünet itt ugyanis egy héttel el van csúsztatva és november elseje sem ünnep, és ezért az itteniek most egész héten dolgoznak. Tavaly már jöttünk ilyenkor és a két nagyobb kipróbálta milyen az itteni iskola. Minden nap hétkor keltek, ahogy otthon és gyors reggeli után már mennek is a suliba. Ez egy magyar nyelvű általános iskola, a Bethlen Gábor Kollégium iskolája. Persze ez a pár nap suli nem kifejezetten a tanulásról szól, inkább az ismerkedésről, játékról.

Idén csak Balu akart suliba menni, Bendzsi lusta volt korán kelni és az esőben sétálni. Nagyon kedvesen fogadták Balut, reméljük jó érzi magát ott. Bendzsi és Zéti itt van velünk. Próbáljuk elérni, hogy ne a tévét nézzék, játszunk velük. Zétivel egy Camelot Jr. nevű fejlesztő játékkal játszottam, de igen hamar belefáradt. Ez különböző szinteken egyre nehezebb feladatokat tartalmaz, a 48 szintből Zétivel egyelőre csak a 12-ig jutottunk, utána elfáradt. Mi Csirkével nekiláttunk kitökölni as 48-ast és végül megtaláltuk a megoldást, de korántsem triviális, ahhoz képes, hogy 3 és 9 éves kor között ajánlott a játék.
Bendzsi pedig hozott magával néhány matek feladatot, azokon gyakorolgattunk.


Na, de visszatérve az ideutazásunkhoz. Már szombat délután elindultunk Tatáról és Debrecenben aludtunk Piriéknél. Amikor megérkeztünk, már rendesen kilenc felé járt az idő. Amikor befele sétáltunk, és Balu meglátta a házat, odasúgta nekem: "Apa ugye ez az a ház, ahol mindig olyan finomakat főznek?" Szóval emlékezett Piriékre és Piri főztjére. Piriéknél finomakat ettünk, rácsodálkoztunk a kályha melegére (nálunk a falfűtés miatt sehol sincs igazán meleg) és megnéztük az X-faktor aktuális vetítését is. Másnap reggeli után beszélgettünk kicsit, majd már indultunk is Enyedre. Tudni kell, hogy Debrecenig autópályán vezet az út, onnantól viszont egy kis szakasztól eltekintve főúton megyünk tovább. Márpedig a Váradtól Kolozsvárig vezető út még vasárnap is nagyon zsúfolt, kétszer egy sávos főút. Tömött sorokban araszolgattunk, egy-egy kamion vagy Dacia felfogta a sort. Előzési lehetőség csak elvétve. Senki sem tartja be a sebességhatárokat. Aztán volt szerencsénk találkozni egy karambollal is, ahol feltételezésünk szerint a mi sorunkat is vadul megelőző kis fehér személyautó akadt össze egy jókora kamionnal. Nem részletezném a végeredményt, de nem voltak kiegyenlítettek az erőviszonyok. Bár én se mondhatnám, hogy felelős apukaként tunyultam volna a sorban, ahol tudtam előzgettem én is, de azért legalább mi egyben megérkeztünk. Szóval veszett a forgalom, vigyázva kell vezetni errefelé. Ha egy autó csúnya fekete és B-s (Bukaresti) rendszáma van, akkor jobb utat engedni neki, mert azok teljesen a saját és mások biztonságát figyelmen kívül hagyva képesek vezetni. Persze tisztelet a kivételnek, de talán jobb hagyni, hadd menjenek. Ezek általában a céges autók (a lízingcégek központjai mind Bukarestben vannak) és azok ugye nálunk sem szokták nagyon visszafogni a gyeplőt.

Érdekesség még az ideutazásunkkal kapcsolatban, hogy pont tegnap éjjel állítottunk órát, ami miatt egy órával kevesebb lett. Viszont mivel átjöttünk a határon, egy órával több lett. Gondolhatnánk, hogy akkor tök jó, a két változás kiegyenlíti egymást, nincs mit állítgatni, de az élet nem ilyen egyszerű. Amikor megérkeztünk és ki akartuk deríteni mennyi az idő, komoly kavalkád fogadott. Az autó órája szerint 14:40 volt, a saját telefonom 15:40-et mutatott, míg Csirke telefonja 16:40-nél járt. Végül kiderült, hogy a 15:40 volt az igaz. Az autó ugyanis felismerte, hogy át kell állni téli időre, de nem tudta hogy átjöttünk a szomszédba. Az én telefonomon GPS-eztem, így az jól tudta az időt, Csirke telefonját pedig valahogy megkavarta, hogy Csirke kézzel átállította. Szóval a technika ördöge bekavart rendesen, de most már egészen képbe kerültünk az időt illetően.

Szerdára már jó (relatív jó, nem esős) időt mondanak, így remélem csak két napig tart a szobafogság. Próbáltam kideríteni milyen zárthelyi programlehetőség volna itt a környéken de a tordai sóbányát kivéve (ahol már nyáron voltunk) nem sikerül beazonosítani ilyent. Így most várjuk a szép időt. Hoztunk ugyan vastag cuccot, de azért hideg, esős időben nem vagyunk hosszabb kirándulásokra felkészülve.

Orvosilag most annyit tudok, hogy a donorom valószínűleg jó lesz, várjuk, hogy összeüljön az őssejt-transzplant-bizottság és jóváhagyja a transzplantációmat. Ha ez meglesz (állítólag ez a héten megtörténik), akkor kijelölik pontosan a transzplantáció időpontját, lefoglalják a steril szobát, stb.
Viszont egyre valószínűbb, hogy így a transzplantáció legkorábban december elején valósulhat meg. Beszéltem is a múlt héten Sipos doktornővel és azzal fenyegetett, hogy szeretnének még egy kemoterápiás ciklus végrehajtani. Mivel túl sok idő telik el a legutolsó ciklus és a transzplant között, szerintük elkerülhetetlen még egy ciklus. Én ezt nem így látom. Nagyon hajlok arra, hogy elutasítsam ezt az utolsó köztes ciklust, mert egyrészt félek minden kemoterápiától, továbbá nem szeretnék legyengülni a transzplant előtt, harmadrészt pedig jobban szeretnék a családommal lenni, amíg még lehet.

Gondolatban persze már készülök a transzplant időszakára, a bezártságra, a fájdalmakra. Tervezgetjük már fejben Papával, hogy milyen átalakításokat kéne otthon elvégezni, hogy kialakítsunk otthon egy félsteril környezetet. Ahova haza térhetnék a transzplant sterilitása után, de még a teljes szabadság előtt. A transzplant ugye az immunrendszer egy részének kiradírozásával és cseréjével jár, ami után időt kell adni az immunrendszernek a talpra állásra. Na ezt tart 3-6 hónapig és lassú folyamatos lépésekben egyre nagyobb szabadságot enged meg (az orvos utasításai alapján) a tök steril transzplant szobától egészen a közösségben létezésig.

Na ennyit mostanra, még egy nagy rakás témát le akarok írni, reményeim szerint ezeken a borús napokon lesz időm pótolni.