Jó

2013-04-08 Csütörtök

Na jó, hosszas győzködésetekre megint dalra fakadok, pedig mostanában minden szabad időmet elveszi ez az online társasjáték. Jó játék, szeretem.

Mi is van velem? Jól vagyok. Tök jól vagyok. De tényleg. Olyannyira, hogy készülök a Gerecse 20-ra. Ha minden igaz szombaton 20 km-t fogunk Csirkével gyalogolni a Gerecsében. Sajnos a kölykök nem jönnek, mert ők a zeneakadémiára és állatkertbe mennek Pestre, iskolai szervezésben. Szegény Zéti pedig itthon marad magnak, ha már mindenki csatangol. Merthogy közben Anyuka is nyakába veszi a lábát és rokonokat fog látogatni Hegykőn meg Ausztriában.
Az utóbbi napokban Csirkével minden reggel sétálunk egy kört a tó körül, ami kb. 8 km, sík terepen. Síksága miatt nem tökéletes felkészítés a Gerecsére, de ahhoz képest, amilyen fizikummal bírtam két héttel ezelőtt, amikor kikerültem a kórházból, a mostani állapotom hihetetlen fejlődést mutat. Hogy csak a legfontosabbakat említsem: fel tudok állni a fotelből a kezem segítsége nélkül, tudok sokat magabiztosan gyalogolni, szédülés nélkül, elbírok súlyosabb terheket. Ezek mind nem mentek a kórházi leépülés után. Persze most újabb ciklus érkezik és megint várható leépülés. Már rémálmaim is vannak a kórházról. Hosszas fejtegetésbe nem kezdenék arról, hogy hogyan is sikerül összekuszálnom mindent az álmomban és ezzel elérnem, hogy az éjszaka közepén rémülten ébredjek fel és megörüljek annak, hogy Csirke hangosan horkol mellettem. Ugyanis a horkolás volt az, ami sehogyan sem illett az álmomba és ezért zökkentem ki. :-)
Csirke egyébként valószínűleg allergiás valamelyik fára, mert amióta kitört a tavasz, folyamatosan szipog, fújja az orrát. Persze a megoldást megint a győri orr-csodadoktornőben látja, csak azt felejti el, hogy tavaly is volt nála és akkor azzal indokolta a nem épp olcsó kezeléseket, hogy így többé nem fog bedugulni az orra. Na hát minden csoda három napig tart, itt egy picit tovább, három hónapig, de mihelyt megjöttek az őszi szelek, az orra elkezdett nem-szelelni és a varázs megtört. De miért is írok én a nagy nyilvánosság előtt a párom orráról? Mert ilyen, hajthatatlan.

Néhány aggasztó tünetet is mutatok az utóbbi napokban, tegnap megint vérzett az ínyem, ma reggel pedig arra ébredtem, hogy eldugult az orrom, majd kiderült, hogy a dugulást orrvérzés okozza. Ezekre ma úgyis fény derül, valószínűleg nem minden fenékig tejfel a vérképemben.
Ja, igen, ma megyek két hét után megint kontrollra Pestre a doktornőhöz. Csirke is jön, neki is dolga van Pesten. Most fogja a doktornő eldönteni, hogy mikorra hív be megint kórházba. Most az utolsó, záró ciklusa következik a kemoterápiának, ami előre láthatólag másfél hónapot fog igénybe venni. Van benne kétszer 5 nap kezelési időszak (5 nap kezelés, 9 nap pihi, újabb 5 nap kezelés), majd felgyógyulás. Remélem ez már nem fog nagyon leszedni a lábamról, de semmire sincs garancia. Fájni fog nekem, hogy itt kell hagynom ezt a vidám, csivitelő világot. Nagyon jó itthon. Nem túl termelékeny ez az élet, én belátom, de most pont erre van szükségem. Sok mozgásra, tiszta levegőre, jó kajákra, pihenésre.
A termelékenység hiánya abban csúcsosodik ki, hogy még mindig nem írtam meg Csirke szakdolgozatát, pedig szerintem nem lenne több 2-3 napnál. De egyszerűen nem tudom rávenni magam és itthon mindig akad valami kifogás, egy kis munka a kertben, amivel el lehet ütni az időt.

A kert egyre szebb. Sokat dolgozunk rajta, szinte minden nap kint vagyunk délután, amikor szép az idő. Sajnos ásni nem tudok igazán a kanül miatt, de persze így is ástam néhány ágyást, de Csirke is kitett magáért. De gereblyézek, kapálok, metszek, mindent amit lehet. Sokat tanultam Papától a metszésről, remélem nem felejtem el megint. Felállítottam az ugrálót, levágtuk a füvet, szóval tevékenykedünk folyamatosan. Húsvétkor, amikor hazakerültem a nagy esőzések hatására a jobboldali szomszéddal határos egyik régi kerítés, amit egy vályogház megmaradt fala jelentett, két szakaszon is leomlott. Így most szabadon lehet járni-kelni a szomszéd és köztünk. Ez azért igen zavaró, mert az egy nyolc tulajdonossal bíró osztatlan közös tulajdon. Szó se róla, mostanában jobban védünk minden ingóságot, rendszeresen zárjuk a fészert, de ami pozitívum, hogy eddig nem tűnt el semmi. Persze ettől függetlenül meg kell csináltassam a kerítést, mert tőlük ilyet nem várhatok. Vagyis persze várhatnék, csak soha nem lesz belőle semmi. Valami olcsó kerítés falazóanyagot keresek, kőkerítést szeretnénk, de a tégla ára az egekben van. Ez is egy a még nyakamon lévő feladatok közül.

Rokkantságom ügyében örvendetes fejlemény, hogy átalakítottuk a családi bt.-t és így más csak kültag vagyok. Elméletileg így már megkaphatom a járandóságomat, mert a beltagságom miatt utasították el eddig. Ez figyelmeztetés minden hosszabb betegségbe kerülő bt beltagnak! Hiába állapít meg az orvosi szakértő bizottság rokkantságot (az esetemben 80%-ost), a rokkantsági státuszt és a kapcsolódó rendszeres támogatást nem lehet megkapni, ha nem szűnt meg a foglalkoztatottságod. És a bt beltag foglalkoztatottnak minősül, akkor is, ha a bt nem csinál semmit. Felmerül a kérdés, hogy mirt nem szüntettem meg inkább a céget? Hát azért, mert még szeretnék dolgozni és a megszüntetés is annyiba kerül, mint az átalakítás. Harmadrészt pedig azért, mert ha újra el kezdek dolgozni, ott újra szükségem lesz egy bt-re és csak három év után lehetek megint evás. Szóval bonyi, de remélem most sikerült lerendezni az egészet és végre kapunk valami kis rendszeres támogatást az állambácsitól. Lényegében december óta egy fityinget sem kaptam. Egyelőre elvagyunk, egy korábbi befektetéses biztosításomat felbontottam, abból éldegélünk. Csirke is most bontja fel a sajátját, az megint kisegít minket pár hónapra.
Egyébként javaslom, hogy gondoljátok meg, hogy ha van ilyen unit-linked biztosításotok, akkor megéri-e még fenntartani és tovább fizetni, mert a befektetési egységek árfolyama mostanában nem növekszik, hanem igen volatilisen ugrál, ezért egyáltalán nem biztos, hogy többet kaptok vissza, mit amennyit befizettetek (figyelembe véve a biztosító által levont díjakat is). És persze ezek a biztosítások legtöbbször csak halálesetben fizetnek biztosítási díjat, például egy ilyen komoly betegségre sem fizet semmit.
P

Na itt megakadtam, mert a nagy fiaim felébredtek és lejöttek. És persze azon minutában elkezdtek vitatkozni azon, hogy ki olvashatja a Harry Pottert. Mostanában folyamatosak a viták, eszik egymást kicsinyes ökörségek miatt. Nem tudnak éretten gondolkodni, kompromisszumot kötni és megbocsátani, mindenáron a saját érdeküket védik. Ha kell, foggal körömmel, de legtöbbször inkább csak kiabálással. Ami persze zavaró, tekintve, hogy a család többi része még alszik. No mindegy, fiús családokban ez állítólag normális.

A kölykök nagyon édesek egyébként. Balu nagyfiúnak, kis felnőttnek érzi magát. Tény, hogy igen magas, 39-es cipőt hord. Jó a hangja, szépen énekel. Lassan eljut a trombitával odáig, hogy már kezdem kihallani a dalt/zenét a fújásokból. A matek továbbra sem a zsánere.
Bendzsike inkább matek-orientált, de ő sem veszettül. Viszont nehezebben tanul verset, mint Balázs és Zéti. Majdnem egy héten keresztül tanultuk együtt a Himnusz első három strófáját. Meg kell vallanom én már az első versszakot se tudtam elmondani hibamentesen, de most már nekem is megy az első három. Bendzsi még mindig szopja az ujját, főleg, ha álmos, de akkor is ha unatkozik. Még mindig előfordul, hogy értelmes beszéd helyett nyöszörög inkább, ha nem tetszik neki valami. Ja, és tegnap sírt is, amikor nem kapta meg azonnal az általa vágyott szandált. Egyébként Baluval is előfordul még, hogy szopja az ujját, de sokkal kevesebbszer, mint Bendzsinél. Bendzsi ügyes a sakkban és szereti is, de semmiben nem emelkedik ki igazán, amit sajnálok kicsit, mert szerintem sokkal több van benne ennél. Persze saját példámon tudom, hogy nem feltétlen jó az az egyénnek, ha akár külső, akár belső késztetésre többet hoz ki magából a szükségesnél. Mert az ezzel járó stressz tönkreteszi az életét.
Zétike uralkodik az egész világon. Talán még az apján nem. De Mamit állandóan sakkban tartja a sírásaival, hisztijeivel. Nehéz eset az biztos. Amit sikerült az elmúlt két hétben elérni nála, hogy már önállóan hajlandó cipőt felvenni és kifújni az orrát, mert eddig ezekhez is felnőtt segítség szükségeltetett. Persze még mindkét témában előfordul visszaesés, főleg ha nem vagyok jelen és az anyját vagy Anyukát nyaggathatja. Zéti is nagy dumás, szóval nálunk olyan zaj tud néha lenni, mint egy belvárosi piacon. Szerencsére mostanában nem beteges, rendszeresen jár oviba, bár azzal még mindig nem értek egyet, hogy miért kell délben hazahozni, de erről lehetetlen az anyját meggyőzni.

A kutyatéma is rendszeresen felmerül, egyre inkább szem előtt van, Csirke és Bendzsi totál kutyabolond. Egyelőre még megúsztuk a kutya befogadását, és most a kerítés hiányában megint elnapolódott a kérdés, de ha a tendencia folytatódik, nem tudom tovább odázni a dolgot.

Na jó, már ennyit. Még rengeteg téma volna, de kezdődik a nap, vinni kell a kölyköket suliba, oviba.