Gerecse

2013-04-21 Vasárnap

Tegnap voltunk a Gerecse tízen és alig három óra alatt teljesítettük. Persze ez csak úgy lehetséges, hogy egyik gyereket se vittük magunkkal. Balu és Bendzsi Budapesten voltak zeneakadémián és az állatkertben, Zétit pedig kölcsönadtuk a nagyszülőknek megőrzésre. Ugyan már Zéti is teljesítette kétszer a tízest, de neki egy ekkora túra még mindig rengeteg nyavalygásba kerül, ezért jobbnak láttuk nem vinni magunkkal. Különben is, most én sem vagyok erőm teljében, Csirke vitte a hátizsákot szinte egész úton.
Be kell vallanom, nekem elég harapós volt a tempónk, de végül sikerült együtt maradnia a csapatnak. Bélussal és Beával, a barátainkkal, meg Bea bátyjával és annak fiával mentünk végig és hát persze a srácok mentek előre, és folyamatosan szólongattak, hogy szedjük már a lábunkat. Én is ezt csináltam gyerekkoromban... :-)
Rengeteg ember volt, mi 9 körül indultunk a legnagyobb tömegben. Az eleje könnyű tavaszi séta volt, majd jött a hegyre felmászás az árokban. Ott már tényleg bevásárlóközpontok karácsonyi embersűrűségére állt be a tömeg, sokan siettek volna, de a járható úton nem fértünk el túl sokan egymás mellett. Ennek ellenére nem volt vészes a dolog, ha valaki kifulladt, félreállhatott. Később már sokkal inkább túra-jellege volt, emberek ritkásabban jöttek, csicseregtek a madarak, minden szép volt. Majd pedig beértünk a célba és kaptunk kitűzőt, meg Túró Rudit is. Szokatlanul felszerelt volt az idei túra, mert az elején kaptunk vizet, a végén pedig édességet. Persze vittünk magunkkal mi is édességet, de végül abba nem is kezdtünk bele, csak Bea csokiját faltuk, ami a kisréti vadászháznál bontott fel.
Most már csak a bokáim, a vádlim és a fenekem jelzik nekem, hogy tegnap nagy túrán voltunk. Ez már nagy előrelépés, mert tegnap minden lépést megéreztem délután.

Délután, még a kölykök hazaérkezte előtt azzal foglalatoskodtam, hogy feltettem egy esőkabátot és két cipőt a Jófogásra. Itt nem kell fizetni a hirdetésért és reméljük, hogy valaki ráakad valamelyik tárgyra és megveszi tőlünk. Rengeteg ilyen használt, kinőtt, de még jó állapotú holmink van, próbáljuk őket szép lassan felpakolni a netre és eladni. Aztán miután megjött Balu és Bendzsi, nekiláttunk biciklit szerelni. Mostanában többször előfordult, hogy sötétben keveredtünk haza Papáéktól biciklivel és nem voltak felszerelve a lámpák. Ezeket pótoltuk most három bringán, Csirkéé még hátra van, de abból is amit felszereltünk, reparálni kell még, mert utána eltekertünk Papáékhoz, és Balu lámpája menet közben leesett. Valami nem kóser a rögzítésében. Zéti cangáját is megszereltem, hogy ne zörögjön annyira a hátsó sárhányó. Jó volt, bár arra jöttem rá, hogy a fiaim kifejezetten munkakerülőek lettek az utóbbi időben. Csak akkor jött meg kicsit a kedvük, amikor a saját drótszamarukat szerelhették. Balu szerelt is és ugyan ki kellett segítsem, de egész jól elboldogult, Bendzsi viszont inkább azt mondta, hogy nem megy és leült a padra.

Amúgy csütörtökön voltam orvosnál és jövő hét csütörtökig itthon lehetek. Ez megint egy hét adomány, részben annak köszönhető, hogy állítólag tele a kórház, részben pedig annak, hogy nem volt igazán szép a vérképem. Sőt! Szinte alig változott a két héttel ezelőttihez képest. A fehérvérsejtek még romlottak is. A doktornő valami vírusos fertőzést gyanít a háttérben, én semmi ilyesmit nem érzek, de nem akarom elkezdeni az utolsó ciklust, amíg nem lesznek stabilak a számok. Meglátogattam Gyulabát is, a legutolsó szobatársamat. Szegény még bent van, mert ugyan már többé-kevésbé kijött a kezeléséből, de még nem volt neki sem elég sejtje, hogy egy kontroll-biopsziát hajtsanak végre rajta. Nagyon rossz most neki, kapott egy olyan szobatársat, aki iszonyat hangosan horkol. De annyira, hogy alig hallottuk egymás szavát, mert a másik úriember akkor is aludt és horkolt, olyan hangerővel, mint egy fűrészgép.

Ma pedig grillezünk, Csirke már tegnap bepácolta a combot, amit vettem. Ebédre megsütjük, átjönnek Béláék is, és talán addigra a kölykök is hazakeverednek Mamáéktól. Délután pedig meglátjuk mennyire lesznek álmosak, mert ha nem nagyon, akkor kilátogatnék az agostyáni arborétumba. A föld napja keretében szemétszedés és ingyenes körbevezetés van délután négyig.