2012-05-21 Hétfő
Igazából már kedd hajnal van, de szokás szerint olyan gyatrán éreztem magam tegnap este, hogy szerintem nektek is jobb, hogy nem akkor rögzítettem a gondolataimat.
Mi történt tegnap? Az elmúlt napok kvázi-rendjének megfelelően a délelőtt egész hangulatos, hadra foghatónak érzem magam, majd ez délre teljesen elmúlik. Hogy a délután folyamán átadja helyét a borongásnak és rosszkedvnek. Esküszöm, mintha egy időjárás-jelentést írnék éppen. Csak az én hangulatom nem szokott ilyen változékony lenni. Most viszont tényleg az. A reggeli színeket és ízeket estére elmossa a szürkeség és a köd. Este felé közeledve már egyre többet kell aludjak, de az alvás nem segít az állandó fejfájáson.
Akárhogy is, a tegnapi napom jól indult. El is terveztem néhány dolgot, ami még elintézésre várt.
Felhívtam a T ügyfélszolgálatot, hogy megtudjam, hogy van-e már a kórház környékén LTE? És van! Hurrá! Lehet hogy lesz épkézláb sebességű netem? Hihetetlen előrelépés volna.
Még eszközt kell szereznem, amivel ki lehet próbálni és ha mükszik, akár magam is hajlandó vagyok beruházni, annyira függök a jó mobilinternet kapcsolattól.
Másrészt pedig még kicsit dolgozni próbáltam, de igazán nem vitték a kerekek az anyagot, nem tudtam haladni. Éreztem én, hogy vannak olyan időszakok, amikor nem tudok dolgozni. Na most épp ilyen van.
Szóval ha akartam is valamit intézni tegnap, nem sokra jutottam. Beszáradt agy, kimerült cellák. Délután megint jöttek a fejfájások éjjel pedig a csontfájások.
A csontfájások újak. Legalábbis nekem. Korábban is mondta már a doktornő, hogy előfordulhat, hogy fájdalmat érzek a csontjaimban a kemoterápia hatására, de eddig ez elkerül engem. Vagy ha volt is, nem vettem észre.
Most viszont: érzem őket. A csontjaimat fájni, külön-külön. Hihetetlen érzés például a nagylábujjam perceit külön-külön érezni ahogy sajognak. Szerencsére nekem csak erős sajgást produkált most a kemó, de van olyan, aki napokig szenved tőle.
Vasárnapról hétfőre virradóra erős hőemelkedésem is volt. No sosem léptem át a mágikus 38-as szintet, de 37,5 körül tartósan maradtam. Mondanom se kell, nem segít az alvás és a közérzet minőségén, ha fáj a fejed, sajognak a csontjaid és még közel-lázas is vagy.
Sajnos tegnap nem voltam sétálni. Reggel egy picit ugyan botladoztam itt az erkélyen, de nem éreztem magamban a kurázsit, hogy kimenjek a kórházba. Este meg mire végeztem a méreggel olyan álmos lettem, hogy a legkevésbé sem vágytam sétára.
Talán majd most (kedden) bepótolom. Csak el ne ázzak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése