Céges Workshop

2012-05-06 Vasárnap

Az elmúlt két nap a Stratis workshop bűvöletében telt.

Szombat reggel gyorsan összepakoltam, beraktam két zsák virágföldet is Behemaciba (még jó, hogy ekkora autóval jöttem), és már indultam is Földvárra. Földváron kellemes meglepetés ért.

A szállásunk gyönyörű, az emberek kedvesek, óriási villa-hotel tíz méterre a tóparttól, csak egy szép sétány választja el attól. A látvány kiváló, ahogy valamelyik kolléga megfogalmazta, talán erről a partszakaszról nézve legszebb a Balaton. A vízen túl jobb oldalon, egészen közel a Tihanyi-félsziget látható, bal oldalon hosszan elnyúlva a Balaton-felvidék.
Az idő igen kegyes volt velünk, szépen sütött a nap. Óriási, szépséges platánfák (az egyik kedvenc fafajtám) veszik körül a hotelt. A helyszínnel kapcsolatban az egyetlen negatívum, amit fel tudok hozni, az volt, hogy franciaágyban aludtam az egyik férfikollégával, aki horkol. Na jó, nagyon rendes volt, és ha éjjel megkértem, hogy forduljon már legyen szíves át, mert ebben a pozícióban nagyon zavaró a légzése, mindig kérdés nélkül megtette, és reggel még elnézést is kért. Szóval nem a kollégát akarom elmarasztalni. Ja, de a hotelt sem, mert ettől a nüansztól eltekintve fejedelmi kiszolgálásban volt részünk. Nagyon finomak voltak a kaják, szombat este bogrács- és grillvacsora volt, nekem az jött be leginkább.
A szervezést is csak dicsérni tudom. Az egésznek a lelke Orsi, aki mindent összefog, mindenhol ott van és előre megtervezett mindent. Szegény egész nap lót-fut, szervez, itt-ott beavatkozik és segít. Rengeteg meló egy ilyen szervezés és igen nagy felelősség is. Köszönjük Orsinak.
Maga a Workshop 3 fő funkciót tölt be (szerintem). Az egyik az, hogy csináltatnak velünk olyan feladatokat csoportosan, ahol ötletelni kell erről-arról (Most pl. olyan kérdések voltak, hogy: Miért szereted a Stratist? vagy: Miért döntenek mellettünk az ügyfelek?) és az ötleteket priorizált listában prezentálni kellett a többiek előtt. Szerintem ezeknek egyrészt az a funkciójuk, hogy végiggondold ezeket a kérdéseket és hallgasd meg, ismerd meg mások véleményét is e kérdésekben, másrészt pedig a menedzsment esetleg ezeket inputként tudja felhasználni saját működésének felülvizsgálatakor (csak remélni tudom, hogy meg teszi, mert ezek utóéletéről már ritkán kapunk visszajelzést).
A másik funkció, hogy a menedzsment is workshopolt, bár a többiektől elkülönülve, és ennek eredményeit láttuk egy vasárnap délelőtti preziben. Ezek az én szememben arra jók, hogy legyen az embernek egy érzése arról, hogy min agyal a vezetés, hol lesz a fókusz a közeljövőben, milyen változások várhatóak, ha várhatóak. A menedzsment a Stratisban legtöbbször a tanácsadói rétegtől szeparálva gondolkozik és hozzánk általában már csak a záró gondolatok, mondások jutnak el (azon kevés kivételtől, amikor direktben megkérdeznek minket. Ilyen is szerencsére rendszeresen előfordul, a mostanihoz hasonló Workshopokon). Ez valójában szerintem helyes, ahogy az orvosok is a szobán kívül beszélik meg, hogy ki milyen kezelést kap és miért, mert nem lenne helyes a beteg szeme előtt vitázni a lehetőségekről, ez ugyanis a megosztottság érzetét kelti a hallgatóban. Ennek analógiájára, a menedzsment is (szerintem) helyesen teszi, hogy külön egyeztet, majd egységesen kommunikál. Ami még nekem hiányozni szokott, az a miértek kommunikálása. Ez is csak néha szokott hiányozni, egy-egy preziből, de már megszoktam, hogy zavarja az embereket az "akadékoskodásom" ezért inkább nem kérdezek bele, csak magamban okoskodok arról, hogy mik és lehettek egyes esetekben a motivációk. No ne értsétek félre, a most hétvégi menedzsment preziben ez most teljesen rendben volt, csak általánosságban mondtam, hogy néha hiányozni szoktak az ok-okozat összefüggések.
Lehet hogy most túl sokat fecsegek az én Stratissal kapcsolatos gondolataimról? Hm...
Sebaj, állítólag ők is olvassák a blogot, hadd lássák, mi van egy egységsugarú tanácsadói asset-jük fejében.
Elnézést az idegen szóhasználatért. Az asset nehéz kifejezés, egy vagyont, értéket jelent, amelyet egy cég használ a működése érdekében. Akárhogy is nézzük, a tanácsadó cég legfontosabb "vagyontárgyai" - elnézést a helytelen magyar kifejezésért, de hirtelen nem találtam jobbat - maguk a tanácsadók. A mi tudásunkból, munkánkból áll össze a cég.
Szóval, hol is tartottam, ja a Workshop három funkciója. Elsőnek volt a közös gondolkodás és input-gyártás a menedzsmentnek, a második volt a menedzsment kommunikációja felénk, a harmadik pedig a csapatépítés. Épültünk csapatilag is. Egyrészt voltunk szombat délután csapatépítő kalandparkozáson a közeli zamárdi kalandparkban. Én nem másztam, mert sem erőnlétileg, sem pedig vérlemezke számilag nem vagyok még megfelelő állapotban az ilyesmihez. De nagyon jó volt. Az idő nagyobbik részében két csapatépítő-pályán mentünk végig két csoportra osztva. Ezeken a pályákon csak úgy lehet végigmenni a mászóknak, ha lentről a segítők folyamatosan segítenek.
Az egyik első feladat például az volt, hogy csak két acélsodrony volt kifeszítve. Az egyik alul, a másik felül. A felső csak biztosítás célból szerepelt, ezért azt nem is szabadott használni. Maradt az egy szem alsó sodrony, de közülünk kevesen tudnak kötélen sétálni, ezért a segítők alulról segítettek. A segítés úgy zajlott, hogy két markos kolléga megfogott egy-egy előkészített, erősebb botot és ezzel kvázi kapaszkodót nyújtva a fenti mászónak átvezették azt a drótkötélen.
Nekem nagyon tetszett a dolog, van benne játékosság, nagyon kijön a csapatösszetartás, az hogy tiszteljük és nem szívatjuk a másikat. Fontos, hogy bízhatsz a társaidban, tudod, hogy nem hagynak cserben. Ez igaz egy ilyen játék esetén is és igaz a mindennapi munkában is.
Ilyen és ehhez hasonló feladatból volt még vagy tíz, ezekből állt az akadálypálya.
Végül a csapatépítő pályák után a mászók felmentek a csúszópályára, ahol jól kicsúszhatták magukat. Ahogy láttam, nagyon élvezték ezt is.
A csapatépítés egy másik vetületét jelentette a szombat esti ereszd-el-a-hajamat buli. Mivel én csak kivételes alkalmakkor iszom, hamar kimaradok a társaság vérkeringéséből ilyen alkamakkor. Meg talán inkább visszahúzódó vagyok ilyenkor, kevésbé bevállalós. A lényeg a lényeg, hogy ezek a bulik meghatározóak a Stratis összetartozás-élmény kialakulásában, de én - ahogy máskor is - most is kimaradtam belőle, hamar aludni tértem. A résztvevők viszont egész másnap is a bulit éltették és saját élményeiket mesélték. Azért tényleg megnéztem volna Bandit karaokézni, de erről is sajnos lemaradtam... :-)

Na jó, már bőven eleget kaptatok a Stratis workshopról. A legfontosabb, hogy szerintem hasznos volt és jól éreztem magam. Ottlétem alatt többen is megkerestek, egy-két szót váltottunk mindenféle témákban. Nagyon jó volt érezni, hogy fontos a véleményem és az a szaktudás, amelyet a projektek hosszú sorában összegyűjtöttem, igen is értékes. A kórházban üldögélve és semmit-téve, az emberben kialakul az az érzés, hogy értéktelen. Ez tudom, hogy fals, és azt is tudom, hogy hasonló érzés ér el mindenkit, aki hosszabb ideig esik ki a munkából (pl. álláskeresők, kismamák, stb.), de akkor is nehéz ellene küzdeni.
Ebben segítettek ezek a kis külön-egyeztetések munkáról és feladatokról.

Ma délután aztán hazatértem és azóta a kölykökkel vagyok. Kint voltunk a kertben locsoltunk aztán játszottunk, kipakoltam az autóból, és eljöttek Papáék is. Jól telt az idő, bár én igen kimerültem estére, valószínűleg a Workshop miatt.

No, már ennyit, elnézést ha nagyon uncsi vagy szokatlan lett volna a mai bejegyzés, de most a Stratisról szólt a két napom, ezért erről kellett szóljon ez a bejegyzés is.

Megyek aludni. Jó éjt!