2012-05-01 Kedd
A munka ünnepén rávettem nagy nehezen magam, hogy félretegyem az aktuális ügynökös regényemet és tanuljak egy kicsit. No még nem a spanyolnak álltam neki (majd azt is akarok), csak a Stratisban kötelezővé tett vizsgák egyikére akartam felkészülni. A cégben ugyanis van egy szabály, hogy bizonyos a tanácsadáshoz szükséges tudományokból le kell vizsgázni. Ezek amolyan alapvizsgák, amit egy-egy kijelölt kolléga állít össze a saját szakterületéről. Amit ma elkezdtem az a szolgáltatásmenedzsment, amelynek (és az alapjául szolgáló ITIL-nek) Szabi a nagy tudora. Nem bonyi a téma, mert már többször használtam ezt a tudástárat a munkában, de érdekes volt megint fárasztani az agyamat, érezni, hogy cukorhiánya van. Be kell vallanom azt utóbbi hónapokban nem sok esetben végeztem tartósan mély agymunkát. De jól esett egy kicsit "dolgozni".
A nap a szokásos rendben zajlott. Nem kaptam ma semmi kezelést. Elvették az egyik kötelező tablettámat, ami a kemó mellékhatásaink csökkentésére szolgált, már csak a vírusirtó maradt. És a sejtszámaim is minden téren emelkedtek, sőt, szinte megugrottak. Persze ez a tegnapi vérnek és trombitának köszönhető, ezért igazán csak a holnapi vérkép lesz a vízválasztó, abban kell először látnunk, hogy a sejtszámok tudnak tovább emelkedni ez után a nagy ugrás után is. Ha ez teljesül, akkor reményeim szerint holnap vagy csütörtökön szabadulok.
Délután meglátogatott Gabika, Csirke unokatesója. Hozott mindenféle földi jót, mert nemrég érkeztek vissza a párjával Enyedről. Köszönöm az Enyedi finomságokat! A sütik módszeres elpusztítását megkezdtem.
Gáborral aztán sétáltam is egy nagyot itt a kórházban. Tó-kör ugyan nem jött ki belőle, de így is sokat sétáltunk. Séta közben mostanában mindig sírok, annyi pollen van a levegőben. Jókat beszélgettünk közben, sok volt a közös téma, sokat haladt előre Gábor a jövője alakításában. Gáborban az az érdekes, hogy annyira különbözik tőlem, amennyire csak lehet. Művész-zenész-dobtanár. Dobot tanít gyerekeknek, és amennyire megismertem, nagyon profi ebben, jól csinálja. Nem csak tanít, hanem terapeuta is, azaz sérült vagy elmaradott gyerekeket is terelget a zene felé. Annyira ellentéte az ő munkája, gondolkodása az enyémnek, hogy érdekes a számomra, időnként tanulhatok belőle. Én kocka vagyok és a logikus gondolkodásomból élek. Ő emberekkel (pontosabban emberpalántákkal) dolgozik, nem doksikat gyárt (elnézést a tanácsadói szakmától), hanem muzsikusokat (kis túlzással persze :-) és emocionálisan nagyon erős, amiben meg talán én kevésbé vagyok kiemelkedő.
Jó volt vele beszélgetni.
Este még faltam egy kis citrom szeletet, meg a gépet bűvölöm. Várom a hazamenetelt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése