Nyavalyogjak?

2012-05-30 Szerda

Ha nem akartok nyavalygást olvasni, akkor inkább most hagyjátok abba. Csak nem akar ez a fene torokfájás lenyugodni és most még becsatlakozott hozzá a szájfájás és egy jóképű fülfájás is.

Pedig a nap megint jól indult. Nem volt láz, a torokfájás sem viselt meg annyira, azt hittem javul a dolog és hamarosan túl leszek ezen a krízisen. Azt is tudtam, hogy Papa itt lesz velem ma, hoz nekem minden földi jót és társaságot biztosít. Papa rendben megérkezett és tényleg finom dolgokat hozott.
Egyrészt hozott egy nagy dobozban kétféle meggyet és cseresznyét keverve. Ennek azonnal neki is láttam, de nem sokra jutottam. Az elején még csak nyeltem a falatokat, de hamarosan a meggy annyira csípni kezdte a számat, valamint a kicsit még kemény húsú cseresznyét az ínyem nem kedvelték, hogy belefáradtam az evésébe. Írd és mond, túl fájdalmas volt enni ahhoz, hogy megérte volna folytatni. Pedig elképzelhetitek mennyire vágyok a friss gyümölcsre, az otthon ízeire!
Aztán valahogy eljutottam a doboz feléig, de tovább már nem ment.
Nem sokkal ezután megjött a nap fénypontja, a kórházi ebéd. Egy falatot sem ettem belőle. Tudom, hogy ez pocsékolás, és nem is értek egyet ezzel, de nem vagyok hajlandó szar (elnézést a jelzőért) ételt enni, ha van rendes kaja is. Egyébként ha ma nem jön Papa, szerintem akkor sem ettem volna meg. Kelkáposzta főzelék volt fasírttal. A gond az, hogy a főzelékeket általában utálom, de a kelkáposztát külön ki nem állhatom, valamint hogy itt kenyérfasírtot csinálnak a penészes maradékból, hús felhasználása nélkül. A belevaló húst a konyhafőnök viszi haza este.
Hát ehelyett Mama főztjét ettem, ami kivételesen nagyon jól sikerült, finom, puha hagymás sült pulykahusi volt friss krumplival. (A "kivételesen"-t itt nem úgy kell érteni, hogy egyéb esetben nem bírnám Mama főztjét. Amennyire a megnevezett személyt ismerem - márpedig kicsivel több, mint 34 éve kerülgetjük egymást -, képes és megint félreérti, hogy aztán jót bőgjön rajta. A kivételesség itt inkább a különlegességre utal) Jót tett nekem és szerencsére nem volt kemény és nem volt túl fűszeres sem, így nem lépett reakcióba az ínyemmel és kényelmesen el tudtam fogyasztani. Mama, tedd el a receptet, mert ilyet még fogok kérni.
Ebéd után aludtam egy rövidet, de bárhogy is védtem a füleimet, sajnos a bal átvette a gyulladást a torkomból és jól megfájdult. Két napja kapucniban töltöm az időmet, és mindig vigyázok, hogy ne érjen huzat, meg mindenféle módon próbáltam elkerülni ezt a helyzetet, de nem sikerült. A fülfájás nélam sajnos neuralgikus probléma, gyerekkorom óta nagyon érzékeny lapátokat hordok a fejem oldalán. A fülfájás nálam hirtelen jövő, kiállhatatlan fájdalomból és köztük érezhető gyenge sajgásból áll. Otthon ezt füldugóval szoktam kezelni, meg valami antibis fülcseppel, aminek most nem jut eszembe a neve. Ezt nekem sosem írják fel (talán mert el sem megyek orvoshoz?), de a kölyköknek mindig adnak. Tőlük szoktam kölcsönözni egy kicsit, hogy egy-két nap alatt kikúráljam a fülemüléimet.
Nem tudom itt mit adnak a fülfájásra, de majd kikérdem az esti ügyeletes dokit.
Ahogy már menet közben említettem, újra előjött a szájfájásom is. Erre továbbra is a Caphosolt alkalmazom, és érezhetően segít is, de nem tud minden sebet kordában tartani, ezért sajnos nehézkes számomra már megint az evés. Pont úgy, mint a babáknak, nekem is könnyen rágható, erős fűszerektől mentes, se nem túl hideg, se nem túl meleg, se nem savas, se nem lúgos ételekre van szükségem. Magyarul szinte minden fáj így vagy úgy.

Egyébként elég rosszul viselem ezeket  cuccokat. Ma sokat beszélgettem Papával, de tegnap is inkább csak könyvet olvastam és közben morcogok. Persze nagyokat alszom közben és egyébként se vagyok túlzottan aktív.

Ami pozitívumot mára még el lehet mondani, hogy már elmúlt este hét és még nem vagyok lázas. Tegnap ilyenkor lettem lázas, kaptam lázcsilit és aztán este tízig csak feküdtem, mint akit fejbe vágtak. Ez az egyszerű magyarázatom van arra a szégyenletes tényre, hogy tegnap nem írtam blogot.

Holnap nagy nap lesz. Megyek CT-re a Szent Istvánba és a gégészekhez ide a szomszédba. A CT-n az arcüregemet fogják szépen felszeletelni, mert ettől azt várják, hogy kiderül, hogy mi okozhatja a torokfájásomat. Ugyan direktben nem kérdeztem rá, de ez gondolom azt jelenti, hogy semmit nem tudtak kitenyészteni azokból a hemokultúrákból, amit a torokfájás elején és a láz megjelenésekor vettek.
Még sosem voltam CT-n, de állítólag nem is érzek semmit, szóval nem tartok tőle.
Remélem ezek a vizsgálatok közelebb hoznak ennek a torokfájásnak a megértéséhez. Hosszabb távon is igen hasznos lenne, ha most be tudnák azonosítani a probléma gyökerét, mert ez nálam rendszeresen visszatérő probléma, és jó lenne egyszer és mindenkorra letudni. Vagy legalább azt megtudni, hogyan kerülhetem el legközelebb.

Na jó, már ennyit, remélem pótoltam a tegnapi blog által okozott hiányt. Szóval sajna továbbra sem vagyok jól, de az eddigi problémáim helyett most másmilyenekkel szembesülök. Ez már csak íg marad addig, amíg a szervezet el nem kezd visszaerősödni. Ameddig nincsenek katonák a várfalakon, hiába minden védelmi rendszer, simán besétálnak a martalócok kicsit pusztítani itt-ott.