2012-05-26 Szombat
Holnap lesz Papa szülinapja, de hogy a kölyköknek ne kelljen lemondani holmi gyereknapi rendezvényekről, ezért ma ünnepeltük meg. Igazából Mama ötlete volt, de én sem tiltakoztam, hogy az ünneplést (röviden csak: Papazsúr) itt a kórházban ejtsük meg. Ilyenkor hétvégén egy lelket sem látni az udvaron és most épült egy új játszótér, amitől nem messze vannak megfelelőnek tűnő padok és asztal is.
Így hát felkerekedett a csipet-csapat, beültek mindannyian Behemaciba és már jöttek is hozzám. Ezt persze nem siették el túlzottan, mert a sütés-főzést-anyagbeszerzést még délelőtt kellett lezavarni. De azért egy körül már megjöttek.
Ahogy az lenni szokott, ettünk-ittunk, jól éreztük magunkat. Torta is készült, de nem volt nagy meglepetés az ünnepelt számára, mert az orra előtt készítette még otthon a 3 Majmó (Mama segítségével). Állítólag amíg Balu és Bendzsi díszítették, addig Zéti énekelgetett nekik, hogy jobban menjen a munka. Nagyon finom, kívülről erősen marcipános torta sikeredett belőle.
Én nem ettem ugyan sokat, de amit ettem az finom volt. Mostanában kevésbé kívánom az ételt.
Ezután még játszottunk egy picit a játszótéren és hallgattuk, ahogy a két nagyobbik marja egymást (ez náluk standard elfoglaltság). Már-már kezdtünk belefáradni, amikor megérkeztek a meglepetés-vendégek.
Igazából amikor múlt héten itt volt Zsuzsa, már tudtam, hogy valószínűleg a hétvégén itt tartjuk a Papazsúrt. Ezért vettem a bátorságot, és Zsuzsát és Öcsit meghívtam Papa szülinapjára. Öcsi Papa öccse, de némi sajnálatos nézeteltérés miatt a két úriember egy ideje nem beszélgetett egymással. Remélem, hogy most, hogy volt alkalmuk megint egy asztalnál ülni és beszélgetni, újraéled a régi jó kapcsolat, félreteszik a Miért pont én hívjam fel? durcásságot. Jó lenne, ha így lenne.
Sajnos én nem sokáig bírtam a strapát. Amikor a kölykök el akartak menni az úgynevezett "Bálnához", ami egy púp három csővel a tetején a kórház egyik elveszett szegletében, én kísértem el őket. Nem sokkal később már éreztem a fáradtságomat és jó pásztorként heverésztem a hűvösben, amíg a kölykök szerelték szegény bálnát.
Nem sokat bírtam ott se, hamarosan már húzott az ágy és Csirkével (mivel addigra ő is csatlakozott) felmentünk a kórterembe. Itt hamarosan búcsúzkodás következett, ugyanis a csipet-csapat meghívást kapott egy kis grillezésre Öcsiékhez, én pedig oda nem követhettem őket.
Állítólag nagyon jól érezték ott is magukat, hajkurászták szegény Lucy-t a kutyát és grilleztek is. Ez utóbbiból (pontosabban a végtermékéből) én is kaptam aztán ízelítőt és mondhatom nagyon finom volt.
Szóval az utóbbi hetek talán legmozgalmasabb napjának örülhettem ma. Nagyon jó volt a mai nap, gyakrabban is rendezhetünk családi összejövetelt, nem csak minden 62. szülinapon.
Egyébként ma reggel mér vért is kaptam, ami úgy tűnik kicsit rendezte a helyzetemet. Az elmúlt napokban este tíz felé már halkan csicsikáltam, a délutáni alvás ellenére, most pedig még nektek írom a blogot és van még szusz bennem. Szóval jót tett a vér, nagyon szükségem volt rá.
Majd reményeim szerint még kapok képeket Csirkétől és akkor feltöltöm ide is őket, ha lássatok valamit a Papazsúrból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése