Itthon megint

2012-05-11 Péntek

Már megint hosszú napok óta nem írtam nektek, most próbálom pótolni.
Egyébként elég nehéz szabad időszeletet találni erre a célra reggel vagy este, mert Zéti nagyon korán kel, és elég későn fekszenek. Zéti az elmúlt 5 napból háromban bepisilt hajnalban. Bepisilés után már nincs hova visszafeküdnie, ezért kijön a nappaliba és a kanapén várja, hogy a csapat többi tagja is felébredjen. Ha nincs ilyen galiba, akkor is korán szokott kelni, 6-7 között.
Tegnap reggel is a nappaliban találtam ébredéskor. Nagyon jó kedve volt, viháncolt, csikizett, kacagott. Aztán ezt mondta: "Korán keltem és most heherészek..." :-) Nagyon édes pofa. Utána még sokáig csikiztem és ő is engem, meg aztán amikor megjöttek a nagyok, birkóztunk is. Nagyon szeretik Apát a földbe döngölni és ha igazán beindulnak (főleg Bendzsi a veszélyes), akkor már nem bírok a hárommal. Zéti még kicsi, ő is szeret birkózni, de vele vigyáznom kell, nehogy összetörjük szegényt ha épp Balut vagy Bendzsit lelököm magamról. Bendzsi nagy testű, agresszív és jól bírja a fájdalmat, ő a legnehezebb ellenfél. Balu a legkisebb fájdalomtól is megfutamodik, nem agresszív, inkább csak kötekedős, őt könnyű lefegyverezni, bár ő meg már kezd veszélyesen hosszú kezű-lábú lenni, és inkább távolról támad.

Lényegében minden nap egy séma szerint zajlik, kisebb átszabásokkal. Reggel ébredés, gyors reggeli (szinte mindig bogyót esznek, most a Cini-Minis és az elmaradhatatlan Cookie Crisp - ezt farkasosnak hívják - a sláger), majd indulás a suliba. Legtöbbször Anyuka és Csirke kéz-a-kézben intézik ezeket a hajtépős perceket. Az én segítségemre még csak tegnap volt szükség, amikor Anyukának valami baja volt, nem érezte jól magát és inkább visszafeküdt aludni. Na ezért tegnap én vittem a kölyöktigriseket iskolába. Pontosabban már nem is kell bevinni őket, már Bendzsit is elég a kapuig elkísérni.
Ezután következik a nap egyetlen igazán használható időszaka. Fél kilenctől délig lehet valamit intézni, vagy Csirke ilyenkor szokott elmenni tornászni. Csirke délre meg Zétiért. Ennek nem sok értelmét látom, szerintem simán lehetne hagyni a napköziben aludni, de mivel ott egy idő után felébresztik és Zéti a legtöbbször nyűgös, ha ébresztik, inkább hazahozza aludni. Ameddig Zéti alszik, megint egy kis pihi és már indul is a délutáni járat, Bendzsit és Balut hazahozni, vagy elvinni valami délutáni programra. Legalább egy embert folyamatosan leköt ez a cécó, és mivel a programok egy része a város másik végén van, ez tipikusan autós téma és Anyuka nem vezet. Ezért ez az ember Csirke.

Lényegében nekem is a délelőtti időszakban a legkönnyebb valamit intézni. Az első pár napban Piroscsík rendszámtáblájának pótlásával, meg internetes beszerzésekkel voltam elfoglalva. Vettem például egészségügyi elsősegély dobozokat a család autóiba. Ezt legolcsóbban egy gödöllői cégnél találtam, 2100 Ft-ért darabját. Nem magyar, de mivel az Eu szabvány dobozokat is el kell fogadják itthon, jó kell legyen ez is. Cserében a kölykök megkapták az autókból a lejárt kötszereket. Nagy volt a boldogság, tegnap este már orvososdit játszottak. Vettem még elakadásjelző háromszöget is Behemaciba, mert az sem volt. Még majd izzókészlet is kötelező volna, bár azt kicsit viccesnek érzem, mert én biztos nem állnék neki akárhol izzót cserélni benne. De azért beszerzek majd valamit a rendőrök megnyugtatására.
Egyébként pont erről beszélgettünk Csirkével, hogy hosszú évek óta őt még egyszer sem igazoltatták sem az utcán sem autóval, engem is csak akkor, amikor lejáróban volt az autó műszakija. Ezen kívül soha. Szerencsére nem illünk bele azokba sémákba, amelyek mentén a közlekedési rendőrök kiválasztják az áldozataikat.
Az utóbbi napokban már nem ügyintéztem, hanem inkább dolgoztam nap közben. Kaptam feladatot a Stratistól, és bár egyelőre inkább csak olvasgatok, de már ez is valami hasznos, valami értelmes tevékenység.

Tegnap aztán Pesten voltunk. A doktornő csütörtökre rendelt be vérkép-kontrollra. A vérképem csodálatosra sikerült. Olyan jóra, hogy jövő hét közepén már megint bent szeretne látni a doktornő. Küzdöttem ez ellen a gondolat ellen, mint a kölykök az esti fürdetés ellen, de lenyomtak, ahogy a kölykök felett is általában mi szoktunk győzedelmeskedni. Az ambuláns kezelőbe ezt írta:
"05/09, kontroll vizsgálat. Panaszmentes, jól van. Vérképe rendben. Köv. kezelés időpontját jövő hétre egyeztetjük. Kedd-szerda reggel telefonáljon 8625 mellék."
Szóval most csak másfél hét lesz a szabim, kicsit rövidebb, mint legutóbb. Fájlalom, hogy nem lehet majd a kölykökkel a Patarán. Apropó Patara. Aki esetleg nem ismerné és gyerekes csapatnak tartalmas kikapcsolódást keres a 19-20.-i hétvégére, mindenképpen javaslom meglátogatni a Tatai Patarát. Ez egy óriási többfelvonásos harc török-kori jelmezekben küzdő török és magyar (európai) felek között a tatai vár elfoglalása céljából. Már évek óta a magyarok nyernek... Igazán a kölyköknek való program, van itt mindenféle puffogtatás, beöltözött katonák felvonulása, tábori harc és persze ostrom is. Aztán az áttörést az akkor újszerűnek ható "Patara" (azaz petárda, a várkapura szerelt nagy robbanó töltet) hozza meg.
Sajnos az idén kihagyom ezt a programot, de talán cseresznye- és meggyérésre itthon leszek megint, hogy degeszre ehessem magam.
Kérdeztem még a doktornőt arról, hogy hogyan folytatódik a kezelés. Megint nem volt hajlandó nyomtatni nekem a további oldalakból, ezért továbbra sincs egyértelmű mondás. Annyit megígért, hogy amint befekszem, megkapom a folytatást. Jeleztem felé, hogy engem ez elsősorban a nyár tervezhetősége miatt érdekel. Ezen kívül intéztem még utazási papírt és már jöttem is.

Csirke és Zéti is velem jött tegnap Pestre. Ők a Praktikerben kódorogtak míg én az ambulancián csücsültem. A kórház meglátogatása után Zéti kívánságát teljesítettük. Amióta itthon vagyok azóta sugdolódzik mindig Maminak, hogy el szeretne menni az állatkertbe Apával. Persze ezt Csirkétől tudom, nekem Zéti egy szót sem szólt. Így aztán állatkerteztünk egyet.
Az állatkertben épp nagy építkezések zajlanak, ezért egy rakás dolog nem látogatható. Másrészt pedig Zéti kiskocsiban üldögélt (nagyon elfáradt őkelme), ezért jó pár állatházat kihagytunk. Azért jó volt, bár én egy kicsit unatkoztam itt-ott. Zéti viszont nagyon élvezte.
Hazafele még beugrottunk a Decathlonba, vettünk fedőt a nyári medencére meg gumimatrac-javító ragasztót meg nekem ruhákat. Zéti végig rollerezett. Beleszeretett egy kis kék-piros háromkerekűbe. Jól jött, hogy itt ki lehet próbálni a játékokat, mert Zéti lekötötte magát ezzel, amíg mi ruhát próbáltunk.

Szóval szép kis nap volt hármasban a tegnapi, kell olyan is, amikor egy-egy gyerekkel vagyunk csak.

Na mára ennyit. A hétvégén megyünk kirándulni Martfűre (ide nyert Csirke szállás-kupont), ezért legközelebb kedd-szerda magasságában várható újabb bejegyzés.