Még maradt a fejemben egy aprócska momentum, amit meg akarok osztani veletek Martfűvel kapcsolatban.
(Mottó: akasztják a hóhért)
Ahogy már írtam, a nagyoknak szabadon lehetett úszni már az első naptól kezdve a nagy medencében. Az első emeletről viszont benyúlik a medence fölé egy nyelv, ahonnan Balu-korú gyerekek ugráltak rendszeresen. Láttam, hogy Balu többször beszélget a gyerekekkel, szóval vártam a kérdést, hogy mikor ugorhat ő is. Először eltiltottam tőle, mert a kérdés még azelőtt érkezett, hogy biztos lehettem volna benne, hogy az úszótudása rendben van. Amikor viszont már kevesebb ember lett és láttam, hogy Balu jól úszik és búvárkodik a mély vízben, megengedtem az ugrást. Egy kitétellel: csak akkor ugorhat, ha én látom.
Ez ment is egy darabig, amikor azt mondtam, hogy én elmennék szaunázni, legyen szíves nem ugrani addig.
Ekkor jött a meglepő kérdés: Apa, mi van, ha mégis ugrok?
Azonnal magamra ismertem. Két dologban: Őszinte, még akkor is ha ezzel veszélyt hoz magára. A szabályokat ismeri, de nem mindig tartja be.
És a kérdéssel egyben csőbe is húzott. Mit mondjak? Én hoztam a szabályt, ha egy ilyen kérdés hatására le is bontom a szabályt, akkor mit sem ér a jövőben a szavam. Tehát megvédtem a szabályt és kértem, hogy ne tegye.
Közben magam is tudtam, hogy falra hányt borsó minden szavam, mert ő már eldöntötte, hogy ugrani fog. Valószínűleg magam is így tettem volna az ő helyében.
Meg is tette, utólag eldicsekedett vele, amikor visszatértem a szaunából. Nem tudtam morcosnak lenni rá, pedig lehet hogy azt kellett volna. Így valószínűleg erodálom az általam húzott falak (szabályok) erejét.
Szerintetek ilyenkor mi a helyes megoldás?
Talán a lelkére kellett volna beszélnem, amikor visszakérdezett, hogy mi lesz, ha mégsem tartja be a szabályt? Vagy ki kellett volna törnöm és csúnyán lehordanom, amikor megtette?
Akárhogy is, a saját gyermekeid adják a legjobb tükröt rólad. Az ő viselkedésükön keresztül tanulhatsz néha a legtöbbet magadról.
Más. Kedden kiderült, hogy Balu kettest kapott a szorzás dolgozatára. Nagyon nem lepődtem meg a dolgon, mert már a korábbi szabim alatt is gyakoroltuk a szorzást, és akkor is éreztem, hogy nem megy elég gyorsan, sokat hibázik. Ő ugyanis nem betanulja a válaszokat, hanem ki akarja számolni azokat, ami időigényes és hibalehetőségeket hordoz magában.
Ha például megkérdezed tőle, hogy mennyi 6-szor 8, akkor így gondolkodik:
6-szor 10 az 60. A 6x8 az 6x10-ből 6x2. Tehát hatvanból tizenkettő. Azaz 48.
A logika helyes, csak közben lehet hibázni és megy vele az idő.
Szóval visszatérve az alapproblémára, kettest kapott. Most mit csináljak? Megdicsérni ugye nem fogom. De át sem szaladhatok az eseten, mert egyértelműen szeretném jelezni, hogy a kettes már egy olyan jegy, ami nem tolerálható. Viszont túl komolyan sem akarom lehordani, nehogy elvegyem a kedvét. Így hát jól leszidtam (kicsit sírt is, de nem hagytam sokat), majd nekiálltunk együtt tanulni, gyakorolni.
Tényleg nem megy neki a dolog, sokat fogunk még majd a terveim szerint nyáron gyakorolni, hogy szeptemberre flottul menjen a dolog. A tanítónéninek igaza van, ha azt kell kiszámolnod, hogy mennyi 26 x 37, akkor nem lehet kérdés, hogy mennyi is a 6 x 7?
Doktorosdi. Hát akkor rátérve a hét fő attrakciójára. Visszakerültem a kórházba és már el is indult a kezelésem. Végül is elég szerencsésen alakult eddig a dolog, nem vesztettem napokat a kórházi visszakerüléskor. Tegnap reggel érkeztem be, tegnap megvolt a kanül beültetés, a mellkasröntgen a kanül helyének ellenőrzésére és este már csepegett is belém némi víz, előkészítésül a mai kezeléshez.
Ma pedig már el is kezdődött a kezelés. Na de, milyen kezelés is? A doktornő kinyomtatta számomra a kezelésem folytatását. A folytatásban egy FLAG-Ida nevű kezelést kapok, ami egy minden eddiginél keményebb löket mérgeket jelent az elkövetkező 5 napban. Utána már csak gyógyulás van.
 |
| Kezelési tervem az elkövetkező ciklusban. A második csoportban látható FLAG-Ida kezelés vonatkozik rám. |
Nekem viszont nincs a látképben donorom, ezért az erősebb kezeléseket kapom, hogy végérvényesen megszabadulhassunk a gonosztól. Hát legyen.
Kicsit utánanéztem a neten ennek a kezelésnek (mármint a FLAG-Ida-nak). Kiderült, hogy heveny limfoid leukémia (ALL, ez van nekem) mellett ezt a mieloid leukémiákban is szokták alkalmazni, azokban az esetekben, ha újra előjön a gonosz, vagy nagyon ellenállónak bizonyul. Ez tehát valami igazán mély pusztítást visz végbe a szervezetben. A leggyakoribb mellékhatásai a szájfájdalmak és a tüdőbetegségek. A szájfájásra fel vagyok készülve, ahhoz már kvázi hozzászoktam.
A tüdő infekciót viszont jó lenne elkerülni, nagyon kell vigyázzak magamra.
Ugyancsak az internet forrásból származik egy statisztika, mi szerint átlagosan 20-23 napig tart utána a helyrejövetel. Ez igen soknak számít, az első körben 10, a másodikban 18 nap alatt jöttem eddig helyre.
Szóval ez most előre láthatóan egy nagyobb gombóc lesz, de ha jól számolok, június közepére talán otthon lehetek. Remélem nem maradok le a meggy- és cseresznyeszezonról. :-)
Ez van tehát most. Ma még olvasgattam (Sógunt), meg dolgozni és akarok még, de lassan és biztosan megint le fogok épülni, hogy aztán visszaerősödhessek megint. Ezekben a hullámokban élem életemet. Ami új ebben a hullámban, hogy szeretnék dolgozni is. Eddig mindig csak rimánkodtam munka után, most lenne mit csinálni, kíváncsi vagyok mennyire leszek használható, és mennyi idő esik ki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése