Megérkeztek a tegnapi Papazsúr képei:
 |
| A kórházi játszótéren |
 |
| Kinn, padon |
 |
| Öcsi és Zsuzsa is csatlakoztak |
 |
| A buli Öcsiéknél folytatódott grillezéssel. Csirkének nagyon tetszett a grillsütő. |
 |
| Készül a vacsora |
 |
| Bendzsi egész végig Lucy-t nyaggatta. |
Jó, azért írok pár sort a mai napról is, bár igazán nem történt semmi érdemleges.
Sajnos tegnap óta tovább romlott a torokfájásom, lényegében nem tudok nyelni. A nyelés annyira fáj, hogy amikor éjjel, alvás közben lenyelem a nyálam, felébredek a fájdalomra. Ennek megfelelően nem sokat aludtam, sem éjjel, sem pedig napközben.
Kértem a doktornőt, hogy mentsen meg, adjon valamit, de nem akar addig adni, míg nincs lázam, vagy be nem bizonyosodik, hogy arcüreg-gyulladásom van. Lázam egyelőre szerencsére nincs, és az arcüreg-gyulladást is kizárhatjuk, mivel nem fáj az arcüregem és jól szelel az orrom.
Szóval egyelőre maradok a fájdalomnál. Nagyon zavaró dolog, szinte lehetetlen enni és inni vele.
Egyébként kórházon kívül is szokott lenni ilyen, és akkor is csak elviselni szoktam, nem találtam még rá jó ellenszert. Remélem hamarosan elmúlik.
Sajnos a torokfájás igencsak rányomja a bélyegét a hangulatomra. Morcogok egész nap, a nővérek is megállapították, hogy világfájdalmam van. Ráadásul be is rekedtem, így még értelmesen beszélni sem tudok.
Eleredt az orrom vére is, de ez már a korábbi leépülések alatt is megtörtént párszor, így nem lepődünk meg. A mai vérkép még gyengébb a tegnapinál. Már a vérlemezkék is veszélyes szintre süllyedtek megint. Ezért ma délután kaptam egy adag trombocitát is.
Egyébként napközben szépen sütött a nap, voltam kétszer sétálni. Most nemrég esett egy pár csepp eső mutatóba.
Csak hogy képet kaphassatok szellemi állapotomról, egy kis epizód reggelről. Reggeli után gondolkoztam, mit is csináljak. Nekiálltam olvasni a Shogunt, de épp egy hosszabb részhez értem, ahol a jezsuiták vezetői politikai jellegű vitákat folytatnak. Sajnos hamar elveszítettem a fonalat, nem tudtam követni, hogy kinek mi a véleménye és miért. Nincs agyam az olvasáshoz, sebaj.
Nekiálltam játszani a számítógépen. Ez ugyan ment, mert kevésbé kell figyelni, de erre is hamar ráuntam. Ezután filmet akartam nézni, de valahogy nem találtam semmit, ami érdekelne. Szóval így bolyongtam a lehetőségek között, anélkül, hogy igazán le tudtam volna kötni magam.
Aztán végül a séta mellett kötöttem ki, ahhoz ugyanis nem kell agy, nem kell koncentrálni.
Siralmas állapotok vannak a fejemben...
A mai napod egyik meglepetése az lett volna, ha megjelenek nálad a kórházban,tudniillik elindultam a világba és Budapesten kiszálltam és átszálltam és ennyi. Akkor még nem tudtam, hogy fájdalmadban 100% ban osztozom és ezt az én hasonló torokfájásomat hoztam fel magamnak mentségnek arra, hogy megvédjem magam a nagyváros forgatagában való eltévedéstől lemondva a te látogatásodat.Szóval olyan torokfájással mint amilyen neked van nem mennek beteget látogatni sőt amit még tetéztem egy pohár jéghideg vízzel amit Pécelen a Ráday kastélyban ittam a néhai Karsai Zsigmond festmény kiállításán.Estére már a békamesét brekegő hangon mondtam el a fiúknak. Az idő ,az egyik gyógyír , kortyolj meleg citromos teát, gargarizálj enyhén sós vízzel és hessegesd el nagyon gyorsan....jó gyógyulást !!
VálaszTörlés