Morcogás

2012-05-31 Csütörtök

Ma kicsit morcogós napom volt. Kicsit? Nem kicsit. Ma nagyon morcogós napom volt.

Hogy miért arról nem igazán tudnék számot adni. Nem rosszabb a helyzet, mint az elmúlt napokban. Továbbra is "csak" a szájfájás, torokfájás és a fülfájás üldöz.

Ami viszont a legjobban zavart az elmúlt napokban az az alváshiány. Az állandó köhöghetnékem miatt rendszeresen felébredtem éjjel is az álmomból. És nagyon nehezen viselem azt, hogy ha csak fél-egy órákat alszom egyszerre. De csuda jó lenne megint átaludni az éjszakát! Lefeküdni este tízkor és 6-7 körül ébredni, kipihenten erősen. Ez akkora élmény lenne, hogy bele se merek gondolni.

Voltam ma mindenféle kezelésen. Egyrészt CT-n, másrészt a fül, orr, gégészeten. A CT-ben nem sok izgalmas van. Beraknak egy óriási elöltöltős mosógépbe, aminek nincs ajtaja. Szerencsére nem téged forgatnak meg, hanem a mosógépben forog körülötted valami. Közben persze biztos érdekes felvételeket csinál a szerkezet, de ez nem derül ki. Legalábbis ott helyben nem. Majd állítólag holnap megkapja a dokinéni az eredményeimet.

CT-ről egyenesen a fül-orr-gégére mentem. itt is hamar fogadtak, nagyon kedves volt a doktornéni. Megvizsgált, majd írt egy leletet, ami tele volt latin szavakkal, de a mondás nem volt több két sornál. Kifele jövet megkérdeztem, hogy mondja mrá el mit lát, mit írt le. Leírta, hogy torokgyulladásom van és hozzá a jobb oldalon fülgyulladásom. Az arcüregemnek semmi baja, jól szelel, nem nyomásérzékeny az arcom. Mondom OK-OK, de mi okozza. Ja, hogy mi okozza? Arról fogalma sincs. Szerinte nem gomba, de azon túl bármilyen vírus, vagy baktérium lehet. Adjanak rá gyulladáscsökkentőt. Majd elmúlik.

Na szép. Ezért külön megérte ma orvoshoz menni, hogy megtudjam, amit már eddig is tudtam. Na sebaj, nem akarom a fül-orr-gégés doktornőt bántani, tényleg nem tehet róla, hogy a baj fajtája nem utal arra, hogy mi okozza. Csak azt nem értem, miért nem tenyésztették eddig még ki? Mert kenetet a torkomból most nem vettek.

Este aztán jött villámlátogatóba Mama. Holnap reggel találkozója van Alex-szel, aki megy Angliába, és némi cuccot visz krisztinának. Előtte még benézett hozzám és hozott mindenféle jót. Beszélgettünk is, de én inkább csak tőmondatokban morcogtam. Nem szereti a torkom, ha használják.
Ma még beszélgettem hosszasabban Csirkével, Lenkével és Krisztinával is, de mindenhol az volt a gond, hogy nem érzem a beszélhetnéket magamban, legszívesebben meg se szólalnék.

Megkaptam a mai vérképet, de semmi eget rengető. Minden továbbra is nagyon alacsony. Igazán elindulhatna már lassan felfelé.
Otthon viszont nagy újdonságok vannak! Szépül két kisszoba és funkciót is cserélnek. Az elülső szoba, ami futott játszós szoba és Balu szobája néven is, lesz a jövőben az alvós, míg a második szoba tanulóssá válik. A földszinti játszós megszűnik, minden játékot felraktunk a tetőtérbe. (Pontosabban Csirke pakolászik már két napja). Sajnos az is kiderült, hogy bár szerencsére ez eddig nem tűnt fel, már két alkalommal sikerül bevernem a szeget a falfűtés csöveibe. Eddig azért nem tűnt fel, mert a szeg egyfajta dugóként viselkedett és nem engedte kijönni a vizet. Most amikor Papáék eltávolítottak mindent a falakról, kezdett spriccelni ez egyik lyukból a víz.
Szerencsére - és ez itt tényleg nem piskóta - Papának volt otthon némi hozzávalója és ami meg hiányzott azt be tudta szerezni az egyik tatai boltban. Na most gondold el. Nekiállsz kifesteni / kifestetni a lakásodban, ráeszmélsz, hogy kilukasztottad a fűtéscsövedet. Ekkor a teljes festés projekt leáll. Előkeresed a fűtésszerelőd számát, aki egy hét múlvára már meg is oldja a problémát. De akkor egy hétig a mocskot kell kerülgesd! Ehelyett ma délelőtt felfedezték a problémát, délutánra megoldották és estére kész is lett a szoba. Na ez mák.

Készült néhány kép is a műveletekről.

Na hát kérem itt van az inkriminált lukacska.Én gyártottam, amikor egy képet raktam fel a játszósba.

Már.már kezdem otthonosan érezni magam. Itt látszólag kupi van, de nálunk ez majdhogynem természetes. :-)

Fűtésdoktor bácsi szépen megjavította.

Cuccok és cuccok

Itt is rend van, látod! Nem látod? Na látod!

Nyavalyogjak?

2012-05-30 Szerda

Ha nem akartok nyavalygást olvasni, akkor inkább most hagyjátok abba. Csak nem akar ez a fene torokfájás lenyugodni és most még becsatlakozott hozzá a szájfájás és egy jóképű fülfájás is.

Pedig a nap megint jól indult. Nem volt láz, a torokfájás sem viselt meg annyira, azt hittem javul a dolog és hamarosan túl leszek ezen a krízisen. Azt is tudtam, hogy Papa itt lesz velem ma, hoz nekem minden földi jót és társaságot biztosít. Papa rendben megérkezett és tényleg finom dolgokat hozott.
Egyrészt hozott egy nagy dobozban kétféle meggyet és cseresznyét keverve. Ennek azonnal neki is láttam, de nem sokra jutottam. Az elején még csak nyeltem a falatokat, de hamarosan a meggy annyira csípni kezdte a számat, valamint a kicsit még kemény húsú cseresznyét az ínyem nem kedvelték, hogy belefáradtam az evésébe. Írd és mond, túl fájdalmas volt enni ahhoz, hogy megérte volna folytatni. Pedig elképzelhetitek mennyire vágyok a friss gyümölcsre, az otthon ízeire!
Aztán valahogy eljutottam a doboz feléig, de tovább már nem ment.
Nem sokkal ezután megjött a nap fénypontja, a kórházi ebéd. Egy falatot sem ettem belőle. Tudom, hogy ez pocsékolás, és nem is értek egyet ezzel, de nem vagyok hajlandó szar (elnézést a jelzőért) ételt enni, ha van rendes kaja is. Egyébként ha ma nem jön Papa, szerintem akkor sem ettem volna meg. Kelkáposzta főzelék volt fasírttal. A gond az, hogy a főzelékeket általában utálom, de a kelkáposztát külön ki nem állhatom, valamint hogy itt kenyérfasírtot csinálnak a penészes maradékból, hús felhasználása nélkül. A belevaló húst a konyhafőnök viszi haza este.
Hát ehelyett Mama főztjét ettem, ami kivételesen nagyon jól sikerült, finom, puha hagymás sült pulykahusi volt friss krumplival. (A "kivételesen"-t itt nem úgy kell érteni, hogy egyéb esetben nem bírnám Mama főztjét. Amennyire a megnevezett személyt ismerem - márpedig kicsivel több, mint 34 éve kerülgetjük egymást -, képes és megint félreérti, hogy aztán jót bőgjön rajta. A kivételesség itt inkább a különlegességre utal) Jót tett nekem és szerencsére nem volt kemény és nem volt túl fűszeres sem, így nem lépett reakcióba az ínyemmel és kényelmesen el tudtam fogyasztani. Mama, tedd el a receptet, mert ilyet még fogok kérni.
Ebéd után aludtam egy rövidet, de bárhogy is védtem a füleimet, sajnos a bal átvette a gyulladást a torkomból és jól megfájdult. Két napja kapucniban töltöm az időmet, és mindig vigyázok, hogy ne érjen huzat, meg mindenféle módon próbáltam elkerülni ezt a helyzetet, de nem sikerült. A fülfájás nélam sajnos neuralgikus probléma, gyerekkorom óta nagyon érzékeny lapátokat hordok a fejem oldalán. A fülfájás nálam hirtelen jövő, kiállhatatlan fájdalomból és köztük érezhető gyenge sajgásból áll. Otthon ezt füldugóval szoktam kezelni, meg valami antibis fülcseppel, aminek most nem jut eszembe a neve. Ezt nekem sosem írják fel (talán mert el sem megyek orvoshoz?), de a kölyköknek mindig adnak. Tőlük szoktam kölcsönözni egy kicsit, hogy egy-két nap alatt kikúráljam a fülemüléimet.
Nem tudom itt mit adnak a fülfájásra, de majd kikérdem az esti ügyeletes dokit.
Ahogy már menet közben említettem, újra előjött a szájfájásom is. Erre továbbra is a Caphosolt alkalmazom, és érezhetően segít is, de nem tud minden sebet kordában tartani, ezért sajnos nehézkes számomra már megint az evés. Pont úgy, mint a babáknak, nekem is könnyen rágható, erős fűszerektől mentes, se nem túl hideg, se nem túl meleg, se nem savas, se nem lúgos ételekre van szükségem. Magyarul szinte minden fáj így vagy úgy.

Egyébként elég rosszul viselem ezeket  cuccokat. Ma sokat beszélgettem Papával, de tegnap is inkább csak könyvet olvastam és közben morcogok. Persze nagyokat alszom közben és egyébként se vagyok túlzottan aktív.

Ami pozitívumot mára még el lehet mondani, hogy már elmúlt este hét és még nem vagyok lázas. Tegnap ilyenkor lettem lázas, kaptam lázcsilit és aztán este tízig csak feküdtem, mint akit fejbe vágtak. Ez az egyszerű magyarázatom van arra a szégyenletes tényre, hogy tegnap nem írtam blogot.

Holnap nagy nap lesz. Megyek CT-re a Szent Istvánba és a gégészekhez ide a szomszédba. A CT-n az arcüregemet fogják szépen felszeletelni, mert ettől azt várják, hogy kiderül, hogy mi okozhatja a torokfájásomat. Ugyan direktben nem kérdeztem rá, de ez gondolom azt jelenti, hogy semmit nem tudtak kitenyészteni azokból a hemokultúrákból, amit a torokfájás elején és a láz megjelenésekor vettek.
Még sosem voltam CT-n, de állítólag nem is érzek semmit, szóval nem tartok tőle.
Remélem ezek a vizsgálatok közelebb hoznak ennek a torokfájásnak a megértéséhez. Hosszabb távon is igen hasznos lenne, ha most be tudnák azonosítani a probléma gyökerét, mert ez nálam rendszeresen visszatérő probléma, és jó lenne egyszer és mindenkorra letudni. Vagy legalább azt megtudni, hogyan kerülhetem el legközelebb.

Na jó, már ennyit, remélem pótoltam a tegnapi blog által okozott hiányt. Szóval sajna továbbra sem vagyok jól, de az eddigi problémáim helyett most másmilyenekkel szembesülök. Ez már csak íg marad addig, amíg a szervezet el nem kezd visszaerősödni. Ameddig nincsenek katonák a várfalakon, hiába minden védelmi rendszer, simán besétálnak a martalócok kicsit pusztítani itt-ott.

Lázas pünkösd

2012-05-28 Hétfő

Pünkösd hétfőt én is szépen megünnepeltem. Az eddigi torokfájás mellé most felsorakozott a láz is.
Igazából már tegnap este elkezdődött, akkor még csak hőemelkedéssel. Nem volt egy élvezetes dolog, teljesen kiüti az embert már a 37,5 fok is, de ameddig nincs láz, nem avatkoznak közbe.
Ma délelőtt aztán folytatódott a hőemelkedés, majd 11 óra felé átcsapott lázba. 38,9 fok volt a legmagasabb amit mértem. Ekkor már eléggé magatehetetlen feküdtem az ágyamban és vártam, hogy mikor lesz már vége. Majd amikor elértük a lázat, kaptam végre lázcsillapítót és antibit is.
Elsőre alulbecsülték a szükséges lázcsillapító mennyiségét, mert ugyan lenyomta a lázat hőemelkedés szintjére, de olyan hidegrázásom lett tőle, hogy ihaj. Megtáncoltattam az ágyat is, annyira remegtem, reszkettem.
Elég utálatos dolog a hidegrázás, olyan erővel rángatnak az izmaim, hogy az már fájt. Gyorsan bebújtam két takaró alá és halk fogrecsegés közepette vártam, hogy átmelegedjen a testem. Vissza is melegedtem, egészen 38,8-ig.
ŰA hidegrázás után kaptam még egy lázcsillapítót. Ez már igazán szépen hatott, szép lassan végleg lehozta a normális tartományba a hőmérsékletemet. Mondanom se kell, közben erősen megizzadtam, ami a láz elmúlása után egy alapos fürdéssel oldottam meg.

Összességében estére tehát rendeződött a helyzetem, most jól vagyok. Estefele érkezett még egy trombocita is és most éjjel még két zacskó vér, ami most még csepeg. A vérképem kriminális. Mind a három fő érték (fehérvérsejt, vörösvérsejt, vérlemezke) kritikus szintre süllyedt. Lassan már olyan számértékeket vesznek fel, ahonnan lényegében már nincs hova esni. Egyelőre nem bízok a közeli emelkedésben, itt olyan mennyiségű mérget kaptam, hogy biztosan jó pár napot vesz igénybe, amíg helyrejövök.

Szóval a mai nap nem volt éppen könnyű, de már túl vagyok rajta. Úgy volt, hogy esetleg Csirke és a kölykök meglátogatnak a nap folyamán, de végül arra jutottunk Csirkével, hogy ki sem tudok kelni az ágyból, semmi értelme, hogy meglátogassanak. Aztán végül fel sem jöttek Pestre.

A torokfájásom egy picit enyhült a tegnap óta. Két napja mindent csak előmelegített formában fogyasztok, még a vizet is megmelegítem. Közben megtanultam fekve gargarizálni a Caphosol sóoldattal. Ez tényleg szépen megnyugtatta azokat a helyeket, amikhez hozzáfér. Sajnos a gargarizálás során a torok alsóbb részeit nem mossa az ember, ezért most oda költözött a torokfájásom.

Most látom, hogy szerencsére már a végéhez közeledik a második zacskó vér is. Még kapok egy antibiotikumot (az csak egy injekciós tűnyi anyag, közvetlen a vérbe) és mehetek aludni.

Képek tegnapról

2012-05-27 Vasárnap

Megérkeztek a tegnapi Papazsúr képei:

A kórházi játszótéren

Kinn, padon

Öcsi és Zsuzsa is csatlakoztak

A buli Öcsiéknél folytatódott grillezéssel. Csirkének nagyon tetszett a grillsütő.

Készül a vacsora

Bendzsi egész végig Lucy-t nyaggatta.

Jó, azért írok pár sort a mai napról is, bár igazán nem történt semmi érdemleges.
Sajnos tegnap óta tovább romlott a torokfájásom, lényegében nem tudok nyelni. A nyelés annyira fáj, hogy amikor éjjel, alvás közben lenyelem a nyálam, felébredek a fájdalomra. Ennek megfelelően nem sokat aludtam, sem éjjel, sem pedig napközben.
Kértem a doktornőt, hogy mentsen meg, adjon valamit, de nem akar addig adni, míg nincs lázam, vagy be nem bizonyosodik, hogy arcüreg-gyulladásom van. Lázam egyelőre szerencsére nincs, és az arcüreg-gyulladást is kizárhatjuk, mivel nem fáj az arcüregem és jól szelel az orrom.
Szóval egyelőre maradok a fájdalomnál. Nagyon zavaró dolog, szinte lehetetlen enni és inni vele.
Egyébként kórházon kívül is szokott lenni ilyen, és akkor is csak elviselni szoktam, nem találtam még rá jó ellenszert. Remélem hamarosan elmúlik.

Sajnos a torokfájás igencsak rányomja a bélyegét a hangulatomra. Morcogok egész nap, a nővérek is megállapították, hogy világfájdalmam van. Ráadásul be is rekedtem, így még értelmesen beszélni sem tudok.

Eleredt az orrom vére is, de ez már a korábbi leépülések alatt is megtörtént párszor, így nem lepődünk meg. A mai vérkép még gyengébb a tegnapinál. Már a vérlemezkék is veszélyes szintre süllyedtek megint. Ezért ma délután kaptam egy adag trombocitát is.

Egyébként napközben szépen sütött a nap, voltam kétszer sétálni. Most nemrég esett egy pár csepp eső mutatóba.

Csak hogy képet kaphassatok szellemi állapotomról, egy kis epizód reggelről. Reggeli után gondolkoztam, mit is csináljak. Nekiálltam olvasni a Shogunt, de épp egy hosszabb részhez értem, ahol a jezsuiták vezetői politikai jellegű vitákat folytatnak. Sajnos hamar elveszítettem a fonalat, nem tudtam követni, hogy kinek mi a véleménye és miért. Nincs agyam az olvasáshoz, sebaj.
Nekiálltam játszani a számítógépen. Ez ugyan ment, mert kevésbé kell figyelni, de erre is hamar ráuntam. Ezután filmet akartam nézni, de valahogy nem találtam semmit, ami érdekelne. Szóval így bolyongtam a lehetőségek között, anélkül, hogy igazán le tudtam volna kötni magam.
Aztán végül a séta mellett kötöttem ki, ahhoz ugyanis nem kell agy, nem kell koncentrálni.
Siralmas állapotok vannak a fejemben...

Papa fiatalabb lett

2012-05-26 Szombat

Holnap lesz Papa szülinapja, de hogy a kölyköknek ne kelljen lemondani holmi gyereknapi rendezvényekről, ezért ma ünnepeltük meg. Igazából Mama ötlete volt, de én sem tiltakoztam, hogy az ünneplést (röviden csak: Papazsúr) itt a kórházban ejtsük meg. Ilyenkor hétvégén egy lelket sem látni az udvaron és most épült egy új játszótér, amitől nem messze vannak megfelelőnek tűnő padok és asztal is.
Így hát felkerekedett a csipet-csapat, beültek mindannyian Behemaciba és már jöttek is hozzám. Ezt persze nem siették el túlzottan, mert a sütés-főzést-anyagbeszerzést még délelőtt kellett lezavarni. De azért egy körül már megjöttek.

Ahogy az lenni szokott, ettünk-ittunk, jól éreztük magunkat. Torta is készült, de nem volt nagy meglepetés az ünnepelt számára, mert az orra előtt készítette még otthon a 3 Majmó (Mama segítségével). Állítólag amíg Balu és Bendzsi díszítették, addig Zéti énekelgetett nekik, hogy jobban menjen a munka. Nagyon finom, kívülről erősen marcipános torta sikeredett belőle.

Én nem ettem ugyan sokat, de amit ettem az finom volt. Mostanában kevésbé kívánom az ételt.

Ezután még játszottunk egy picit a játszótéren és hallgattuk, ahogy a két nagyobbik marja egymást (ez náluk standard elfoglaltság). Már-már kezdtünk belefáradni, amikor megérkeztek a meglepetés-vendégek.

Igazából amikor múlt héten itt volt Zsuzsa, már tudtam, hogy valószínűleg a hétvégén itt tartjuk a Papazsúrt. Ezért vettem a bátorságot, és Zsuzsát és Öcsit meghívtam Papa szülinapjára. Öcsi Papa öccse, de némi sajnálatos nézeteltérés miatt a két úriember egy ideje nem beszélgetett egymással. Remélem, hogy most, hogy volt alkalmuk megint egy asztalnál ülni és beszélgetni, újraéled a régi jó kapcsolat, félreteszik a Miért pont én hívjam fel? durcásságot. Jó lenne, ha így lenne.

Sajnos én nem sokáig bírtam a strapát. Amikor a kölykök el akartak menni az úgynevezett "Bálnához", ami egy púp három csővel a tetején a kórház egyik elveszett szegletében, én kísértem el őket. Nem sokkal később már éreztem a fáradtságomat és jó pásztorként heverésztem a hűvösben, amíg a kölykök szerelték szegény bálnát.
Nem sokat bírtam ott se, hamarosan már húzott az ágy és Csirkével (mivel addigra ő is csatlakozott) felmentünk a kórterembe. Itt hamarosan búcsúzkodás következett, ugyanis a csipet-csapat meghívást kapott egy kis grillezésre Öcsiékhez, én pedig oda nem követhettem őket.

Állítólag nagyon jól érezték ott is magukat, hajkurászták szegény Lucy-t a kutyát és grilleztek is. Ez utóbbiból (pontosabban a végtermékéből) én is kaptam aztán ízelítőt és mondhatom nagyon finom volt.

Szóval az utóbbi hetek talán legmozgalmasabb napjának örülhettem ma. Nagyon jó volt a mai nap, gyakrabban is rendezhetünk családi összejövetelt, nem csak minden 62. szülinapon.

Egyébként ma reggel mér vért is kaptam, ami úgy tűnik kicsit rendezte a helyzetemet. Az elmúlt napokban este tíz felé már halkan csicsikáltam, a délutáni alvás ellenére, most pedig még nektek írom a blogot és van még szusz bennem. Szóval jót tett a vér, nagyon szükségem volt rá.

Majd reményeim szerint még kapok képeket Csirkétől és akkor feltöltöm ide is őket, ha lássatok valamit a Papazsúrból.

Vér nélkül - erőtlenül

2012-05-25 Péntek

Már napok óta éreztem, hogy nincs erőm semmire, nincs kitartásom sem. Éreztem, hogy ha elmegyek sétálni, nem bírom sokáig (általában 1, max 2 kört), és utána pihennem is kell. Ha eszem - bár igazán nem eszem sokat, mert nincs étvágyam - akkor kiüt a kaja is és ki kell pihennem. Ezt is csak hozzáírtam a kemó mellékhatásokhoz, mondván: szokott ilyen lenni.

Ma viszont vért választottak. Ez annyit jelenti, hogy nagyon alacsony a vörösvérsejt-szintem, olyannyira, hogy pótolni kell. Holnap majd jön két zacskó paradicsomlé, hogy jobban érezzem magam. Ma délután is kiültem egy padra a főbejárat mellé, hogy olvasgassak, ameddig Csirkét várom. Ő volt olyan rendes és bevásárolt nekem mindenféle földi jót. Jól felmálházva érkezett vissza. Én már alig bírtam várni. Vittem pedig könyvet is, hogy legyen mit csinálni addig, de nehezen bírtam tartani magam a padon, már nagyon vágytam az ágyhoz vissza. Szóval már olyan gyenge vagyok, hogy magamat sem bírom el tartósan.

A mai legfontosabb látogató tehát Csirke volt. De nehogy megfelejtkezzek a tegnapiakról. Tegnap két meglepetésszerű látogatóm is volt. Zsuzsa és Ági. Mindkettejük pont úgy érkezett, hogy előtte kialudtam magam, ezért jó volt beszélgetni, igazán bírtam a velük töltött időt. Viszont nagyon fáradékony vagyok. 1-2 óra után lankad a figyelmem, érzem, hogy nem tudok koncentrálni a másikra. Tudom, hogy ez nektek is zavaró, hát még nekem. Akaratom ellenére igen korlátozott az az idő, amit értelmes tevékenységgel tudok tölteni.

Zsuzsa hozott kacsit is. Nagyon jól esett az a rántott csirkemell a tököli piacról. Majommézzel és paradicsával igazán isteni volt. A gránátalma-lötyit azóta is szopogatom, szép lassan meg fogom inni biztosan.

Orvosilag más nagy újdonság nincs. Mostanában nem igazán jut semmi extra kérdés az eszembe, amit feltehetnék reggelenként a doktornőnek. A legutóbb azt mondta, hogy mindig csak az aktuális periódusról szeretne beszélni, a hosszú távú tervekkel na nyaggassam. Ezért nem kérdeztem rá, hogy milyen is lesz a következő kör és hogy mire is számítsak a nyár hátra lévő részében. Pedig ez még igazán érdekelne.

Más. Találtam egy akciót még múlt héten a Media Marktnál, féláron lehetett posztereket nyomtatni. Egy 30x40-es (lényegében A3-as) poszter 309 Ft-ba került. Vettem a fáradságot és az utolsó nap rendeltem hét fotót néhány családi képből, amiket még jobbára tavaly nyáron készítettünk. Most nagyon szépen ki van dekorálva a szobám. Jutott belőlük mindenhova. Most legalább körbe vesz a családom.

Hosszas válogatás után végül az alábbiakat véltem nyomtatásra érdemesnek:

Ezeken kívül sokat olvasok. A Sógunt olvasom angolul. Ez elején még sok idegen szó volt, de mostanra beállt és gond nélkül megy. Viszont jó hosszú, terjedelmes kisbetűs mese. Érdekes olvasni, mert rengeteget lehet megtudni általa a középkori japánról, az ő gondolkodásukról, ami sok tekintetben azóta sem változott. Én még gyerek voltam, amikor ezt bemutatták filmsorozatként, ezért akkor nem nézhettem meg. Ezért most új a sztori és nagyon élvezem.

Nyugis leépülés

2012-05-23 Szerda

Az elmúlt két nap lényegében nyugiban telt. Nincs már kezelés, a szervezetemnek nem kell minden egyes nap újabb és újabb méreg-adagokkal megküzdenie. Elég ha továbbra is szépen lassan csepegteti ki magából a korábban kapott méreg maradványait és közben halkan gyengülget.
A mérgek hatása ugyanis csak most kezd kialakulni. Először jönnek a közvetlen mellékhatások. Szerencsére ezek egyelőre elfogadható szinten vannak, de még jöhetnek elő. Amit most érzek: ízérzékelés hamis, hallás enyhén gépies, fej nyomásérzékenysége, emésztés nem kerek, vérhiány.
A hamis ízérzékelés azt jelenti, hogy bizonyos dolgokat egyáltalán nem érzek, van amit meg túlzottan. Pl. az édes ízt nem érzem. A múltkor ettem egy kis sárgabarackos-kekszes csokit és szinte teljesen aszalt sárgabarackos étcsokit éreztem a számban. Nem volt édes.
A hallás gépiessége azt jelenti, hogy néhány hang amit hallok eltorzultan érkezik meg hozzám. Olyan, mintha  robothangon szólnának hozzám az emberek.
A fej nyomásérzékenysége miatt nehéz lehajolni dolgokért a padlóra, mert fáj a fejem tőle.
A vérhiány a legrosszabb, de az szinte állandó szokott lenni az ittlétem során. Megint kezd előjönni az, hogy ha eszem, pihennem kell, ha sétálok egyet, pihennem kell. Ha megpróbálok ilyen esetekben nem pihenni, komoly fejfájás a jutalmam.
Ja, és a fáradtság. Minden nap délelőtt és délután is aludnom kell 1-2 órát, mint a csecsemőknek.

Összességében elviselhető mellékhatások ezek, csak figyelembe kell őket venni.

A kemó közvetlen mellékhatásai után idővel jönni fognak az alacsony sejtszámból fakadó mellékhatások (pl. szájfájás, vérszegénység). Majd ha azok is elmentek, akkor még egy pár nap pihi és mehetek talán haza.

Papa és Csirke voltak látogatni tegnap és ma. Hoztak persze kajcsit és sokat beszélgettünk. Ők és Mama jelentik számomra a kapcsolódást az otthon történései felé. A 3 gyerek környékén mindig akad valami, mindig történik valami. Papa már hetek óta házat újít fel, Csirke pedig beállt pszichológus tanoncnak, mert ez érdekli. Mostanában tényleg sokat gyűri a papírjait, remélem tényleg lesz kitartása, hogy végig csinálja a dolgot.

Az én fejemben egyelőre béke van. Ha tehetem, könyvet olvasok, filmet nézek, néha játszom egy online játékon. Agyam egyelőre nincs a topon, kell még kicsit ürüljenek a mérgek. Akkor majd bevetem magam a munkába is.