Nem vagyok fából. Férfi vagyok és vannak igényeim.
De kérdés, hogy mi a jobb nekem? Ha egy párkapcsolati helyzetbe sodrom magam, vagy ha egy ideig még egyedül maradok, hogy megerősödjek.
A Coach adta a kezembe Popper Péter Párkapcsolat körkép című könyvét. Szerintem nagyon hasznos mű. Nagyon hasznos most, nekem. De talán ha ugyanez a könyv két évvel ezelőtt került volna a kezembe, pár oldal után leraktam volna, mert nem éreztem volna, hogy rám vonatkozik. Pedig mennyire igaz gondolatok vannak benne.
Az egyik részen arról ír Popper, hogy kétféle ragaszkodás van és az emberek gyakran nem látják tisztán, melyikben is élnek. Arról van szó, hogy a kapcsolatban a kémia által is hajtott szerelem egy idő után kihuny és egy jóval nyugodtabb és hosszabb időszak következik. Ezt közkeletű szeretetnek nevezni, amit ilyenkor az emberek éreznek egymás iránt, de Popper inkább ragaszkodásról ír.
De nem mindegy, hogy mihez ragaszkodunk. A helyzethez, amit a másikkal együtt élünk, vagy ténylegesen a másik személyhez. A helyzethez ragaszkodás egyfajta kényelem. Párkapcsolatban élünk, mert így megosztjuk a feladatokat, a problémákat. Párkapcsolatban élünk, mert így szoktuk meg. Párkapcsolatban élünk, mert ez a jó a gyermekeinknek.
A másik a személyhez kötődés. Amikor konkrétan a kiválasztott párodhoz kötődsz, mert ő az, aki a lelki társad, akivel megbeszélhetsz mindent, akinek a vállán kisírhatod magad. Akiben teljes és megingathatatlan a bizalmad.
Felhívnám a figyelmet ez utóbbira. Én már legalább egy éve, de talán már korábban is, tisztán láttam racionális fejjel, hogy Ildikóban nem bízhatok. Hogy megváltoztak a prioritásai, hogy csúszik ki a kapcsolatból. Hogy visszamondja és a fejemhez vágja, amit gyenge pillanataimban elmondok neki. De nem ébredtem fel. Továbbra is kényelmes volt ragaszkodnom. A személyhez ragaszkodás szép lassan átcsúszott helyzethez ragaszkodásba.
Namost, miért írom ezt le? Azért, mert azt akarom megérezni, megérteni, hogy mi visz engem egy párkapcsolat felé? Mit is akarok megoldani? Félek az egyedülléttől? Félek a problémáktól? Vagy megértettem, hogy ki vagyok én, megismertem saját képességeimet és határaimat és meg tudom fogalmazni, hogy mire is van szükségem, és ez alapján tudok párt választani?
Aligha ez utóbbi. Épp csak egy hónapja, hogy már nem Ildikó a minden, nem ővele képzelem el a jövőmet. Még rendszeresen visszatérő érzelmeket kelt a jelenléte, a hangja. Kerülöm őt, ha lehet nem beszélek vele. Nem esik jól. De - ezt megint csak Poppertől tudom - azt jelenti, hogy még nem engedtem el. Hogy még így vagy úgy de kapcsolatban vagyok vele. Akkor leszek teljesen szabad és akkor tudom a saját racionális döntéseimet meghozni, ha már nem feszélyez a jelenléte, ha nem veszem magamra a rossz hangulatát. Elkezdem ismerősként, kvázi barátként látni. Hiszen közeli ismerősök maradunk a gyerekeink kapcsán, de úgy is kéne kezeljem, mint ismerőst és semmi többet.
Még tart a küzdelem a saját családom működtetése kapcsán, még tart a vonalak meghúzása, aligha látom tisztán, hogy mit várnék egy párkapcsolattól. Ha most behúznék ebbe a szituációba egy lányt, az totális katasztrófát okozna. Vagy a gyerekek oldalán, vagy a lányban, vagy bennem. Nem elérhető Mary Poppins és a nagy szerelem egybe csomagolva akciós kiszerelésben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése