Honnan is kezdjem? Tegnap voltam Coachnál, ő indította el, hogy újra írni kezdjek, mert ez egy jó feszültséglevezető nekem. És tényleg az is.
Nehezen tudok megfelelni az elvárásoknak. Nehéz egyszemélyes apának lenni. Ledolgozom a napi nyolc órámat, azt csinálom, amit szeretek. Ezért aztán nem tudom félgőzzel csinálni. Ott kell legyek észben, koncentrációban. Főleg akkor, ha csapatban dolgozunk, ha látom, hogy a többiek adnak a munkámra, elismerik azt, amit csinálok. Ez az egyik legfontosabb motivációs tényező.
Viszont emellett rengeteg egyéb feladat és kötelezettség nyomja a vállamat, aminek nem lehet mind megfelelni. Vagyis persze valamilyen szinten igen, de nem mindegy, hogy mit tudok kihozni magamból! Vannak égető ügyek, amik fontosnak tűnnek, mert valaki a környezetemben erőszakosan rám testálja. Ilyen például az, ha Zéti unatkozik, mert akkor azonnal tőlem várja, hogy szórakoztassam, de ilyen Ildikó is, amikor időnként feldugja a fejét a mocsárból és elkezd kérni. Nálam aludhat Zéti? Miért nem engeded el? Miért unatkozzon inkább nálad?
De közben valójában nem ez, ami aggaszt. Sokkal jobban aggasztanak a látens problémák. Ezek azok, amelyeket hajlamosak vagyunk háttérbe sorolni, holott a hatásuk hosszú távú és kritikus.
Itt van például Bendzsi. Egy ember van jelenleg a bolygón, akivel tud beszélni. És ez én vagyok. Amennyire látom, mindenki más ki van zárva a kis világából és ő nem is keresi a kapcsolatot sem anyjával, sem a nagyszüleivel. Pedig az apja keveset jut el hozzá és Bendzsi egy átalakulás küszöbén áll. 13 éves, most indulnak be a hormonok, elkezdett már férfivé válni. Egyben elkezdődött a kamaszosodás, visszabeszélés. Rengeteg türelmet igényel. Eközben viszont egy-két hónap és felvételiznie kell a középiskolába. Érzésem szerint nincs felkészülve a vizsgára és iszonyat stresszt jelent neki a megmérettetés, amitől fél és én is félek, hogy nem tudja jól kezelni. Közben azt látom, hogy erősödik az értékrendszere, már van önálló véleménye a dolgokról. Már csak a világgal való kapcsolatát és a belső motivációkat kéne rendbe rakni nála...
Balu? Minden tökéletes. Kész férfi? Ki tudja? Vajon belelátunk a lelkében mi zajlik? Nem ír blogot... :-)
Zéti. Mielőtt Zétire lépnénk egy gondolat. Zéti a fiam. Vállaltam és vállalom, hogy nevelem. Nem egy könyv, amit akkor kölcsönzök ki a könyvtárból, amikor nekem tetszik. És nem is nagykamasz még, hogy maga döntsön arról, hogy hol tölti az éjszakát és mit csinál.
Nem szeretem azt a nyomást és feszültséget, amit Ildikó kelt bennem az állandóan változó igényeivel. Egyik nap még arról beszél, hogy szombaton ő utazik, ezért vasárnap aludjon ott a gyerek, a másik nap már arról, hogy szombaton is menjen. Közben a fejemhez vágja, hogy miért ragaszkodom ahhoz, hogy Zéti nálam legyen, amikor a nagyok úgyis a képernyő előtt ülnek, Zéti pedig unatkozik egyedül. Na ez volt az a mondat, ami tényleg fájdalmat okozott. És azért, mert van benne igazságtartalom. Nem tudok elég korán otthon lenni, nem tudok rendelkezésre állni minden áldott nap. Részemről nincs akadálya, hogy legyenek napok, amikor Zéti az anyjánál alszik. De két feltételem van. Az egyik, hogy ez rendszeres legyen. Tervezhető. Tudjam én, tudja Zéti, és tudja és vállalja IIdikó. Mondjuk minden kedd este ott alszik. De akkor az legyen egy rendszeres dolog. Egy vállalás. Nem úgy, hogy egyik héten szeretném a gyereket, a másik héten pedig inkább ne jöjjön mert most nem tudok foglalkozni vele.
A másik, hogy a gyereket az anyjának adom. Nem azért adom, hogy az anyja német nyelvű barátja vigyázzon rá, mert az anyja épp nem ér rá, más dolga van. Ne értsetek félre, semmi bajom Christian-nal. Amit látok, az OK. Az zavar, amit nem láthatok. Az az ember Ildikóhoz hasonlóan otthagyta a saját családját Münchenben a tizenéves kiskamasz gyermekét és eljött ide? Mi motiválta? Vajon milyen kapcsolata volt az ottani gyermekével ha ezt meg tudta tenni? Mennyire bízhatok meg benne? Annyi butaság történik az életben és én úgy látom, Ildikó most szerelmes ebbe az emberbe. Ami azt jelenti számomra, hogy imádja azt az eszményképet, amit kialakított róla. Egyben kiszűri azokat a jeleket, amik zavaróak lehetnének. Szóval összefoglalva, inkább hallgatom Zétitől, hogy unatkozik, mint hogy átpasszoljam egy kiszámíthatatlan anyukának és még kérdőjelesebb barátjának.
Ettől függetlenül Zéti szeret ott lenni és el is fogom engedni, de Ildikónak fel kellene ismernie végre, hogy az, amit éveken keresztül megtehetett kapcsolaton belül, ez nem működik egyenlő felek között.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése