Szerencsére kezdenek a dolgok rendeződni bennem. Kezdem megérteni, hogy értékes ember maradok attól függetlenül, hogy az ex párom már nem szeret. Érdekes, hogy az ember hogyan definiálja önmagát és mennyire nehezen tud váltani a definíciók között.
Eddig a párommal együtt éreztem magam kereknek, vele megosztottam minden kis gondolatot, dilemmát. Meghallgattam a véleményét és a legtöbbször figyelembe is vettem azt. Ha egy problémára nem tudtam a megoldást, akkor lehettem lusta és hagyhattam, hogy megoldja ő.
Ma már nincs így. Tudom, hogy csak magamra számíthatok igazán. Ha valami nem működik, ha valamit nem csinálok igazán jól, akkor abból majd tanulok.
Vannak egyértelmű hibáim, hiányosságaim. Amolyan genetikai vagy rendszerhibák. Rémületesen rossz a névmemóriám, de minden mást is elég hamar kidobál az agyam, ha nem forgatom, ha nincs rá szükség. Ezért van az, hogy rendszeresen megesik velem, hogy emberek köszönnek az utcán, megszólítanak, esetenként örülnek nekem, én viszont állok bambán és próbálok úgy tenni, mintha tudnám kiről van szó, de közben persze fogalmam sincs. Ilyenkor a legjobb módszerem az, hogy figyelem mire kérdez rá, mert valószínűleg az volt az összekötő kapocs.
Egyébként kezd egyfajta rend és béke kialakulni itthon. Ildikó építi új világát, egyelőre még itt van a tetőtérben, de hamarosan elköltözik.
Balu egy csoda számomra. Talán túlságosan céltudatos is számomra, legalábbis nem ezt várnám egy tinédzsertől. De ő kicsit más. Nem eszik sokat. Konkrétan alig eszik valami normális kaját. Soha nem látom tanulni, de mégis jó jegyeket hoz haza. Nem kiemelkedőket, de olyat, amihez azért oda kell figyelni és ki kell hozni magadból a tudást. Eközben a látható idejének 90%-át a gép előtt tölti, grafikai tervezéssel, kiadványtervezéssel és eseményszervezéssel foglalkozik. Mellesleg politizál is, de az a vonal mostanában nem olyan erős.
Bendzsi ezzel szemben még mindig álomvilágban él. Már kezd nyílni a csipája, egyre több valódi témát hoz fel a beszélgetés közben, már nem csak az animék vannak fókuszban, hanem ezen a héten például egy genetikai videósorozatra talált rá és minduntalan arról mesélt. Szétszórtsága mit sem változott, ugyanolyan lusta és szeleburdi, mint volt. Én viszont látom benne a fejlődést, azt hogy akarna ő változtatni magán, de nehezen gyűri le kényelem-szeretetét. Remélem, hogy sikerül majd a felvételije és jó suliban folytathatja nyugis életét.
Zéti megint egy külön világ. Persze most volt a szülinapja, és sok volt most a mozgás körülötte amúgy is, de valahogy úgy érzem, hogy ő az egyik legstabilabb a három gyerek közül. Mindig változik, mindig kicsit más, de összességében mégis önmaga marad. Benne is megvan egy nagy adag lustaság, de ez nála tudatossággal párosul és jó kommunikációs képességekkel. Ezért könnyen a maga oldalára tudja állítani az embereket. Az iskolában jól érzi magát, érzésem szerint nagyon jó helyen van. Sajnos vége van a 4 évnek idén, szóval ősztől felsős lesz és ott teljesen új tanárok, új rendszerben tanítják majd. Én nem féltem a kölyköt, meg fogja találni önmagát.
Az apjuk? Jól van. Kezdi összeszedni magát. Kicsit kopaszodik. Keresi az embereket, akikkel jó lenni és lehet beszélgetni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése