Hosszú szünet

2012-10-02 Kedd

A sejtszámaim alapvetően bizakodásra adnak okot, hogy a héten még talán hazaengednek. A fehérek felszabadultan törnek az ég felé. A vörösek és a lemezkék még keresik a helyüket, de remélem ők is megindulnak hamarosan.

Transzplant-ügyben döntésre még nem jutottam, de azóta is rágcsálom a kérdést, és mostanra már talán közelebb állok a Transzplant elfogadásához, mint korábban. De továbbra is szeretnék bevonni egy független harmadik felet.
Viszont ma megtudtam, hogy ha a transzplant mellett döntenék, akkor november vége - december eleje körül várható, hogy időpontot kapnék valamely steril szobába. Viszont - és most jön a lényeg - addig is otthon lehetnék a családdal! Két hónap szabadság! Juppííí! Na persze még nem örüljünk, mert a donor vizsgálata még folyik és én sem döntöttem még.

Más. Mama hozott nekem még a múltkor egy régi képet, amit beszkennelt. Gondolom megosztom veletek, úgyse biztos, hogy rám ismernétek ez alapján:

Még Almásfüzitőn, minden évben volt az ovisoknak álarcosbál.
Ez itt én volnék, pillangónak öltözve!

A rossz hír, hogy őrült hasmenésem van már egy hete. Nem tudom már megint mit szedtem össze, de az azért nagyon nem vicces, hogy nem távolodhatok el nagyon a WC-től. Sétálni is úgy indulok, hogy azért folyamatosan figyelem a bélműködésemet. Szép lassan leépítettem mindent, ami szerintem kavarhatja a hasamat, lassan már csak kekszet eszek és vizet iszok, de az is csak átszalad a testemen.